Nem az én dolgom... de ha kénytelen vagyok naponta ezt elviselni sem tehetem szóvá?

Sajnos sok mindent nem tehetsz. Habitus kérdése beszólsz-e vagy sem.

De bármit is mondj neki, azt lehetőleg ne a saját gyerekei előtt tedd. Nyilván így sem sok hitele van, ne te ronts ezen még jobban.

2-4-re:

Nem tudom, ténylegesen depressziós vagy-e, ill. a kérdező sógornője az-e.

Mindenesetre ezzel a viselkedéssel kitartóan megássátok a házasságotok sírját.

Aztán majd lehet ugyanígy viselkedni akkor, amikor egyedülállóként kell a háztartást vinni, gyerekeket óvodába, iskolába hozni-vinni stb.

És természetesen, ha a gyerekekkel is így viselkedtek, akkor amint a bíróság köteles lesz figyelembe venni a véleményüket, az apa kérelmezheti, hogy nála legyenek a gyerekek. És te meg perkálhatod a fizetésed 20-40%-át. Vagy ha ez nem is következik be, a gyereked 18 évesen elhúz egyetemre és alig-alig fog hazajárni abba a földi pokolba, amit otthon teremtettél neki.

Szóval csak hajrá, nehogy változtassál magadon!

Jaj azt meg hozza tennem, hogy 2 eve kinyitottam a szam, es szova tettem sogornom viselkedeset, nem csak e teren, mas megmozdulasai is voltak, es en lettem a rossz :D sogornom allitott kicsit magan es o lett a szent en meg a pcsa. Soha tobbe ilyen hibat nem kovetek el, en azota egy rokon eletebe se szolok bele, hagyom hogy megrgyek egymast. Es oszinten szolva jokat szorakozom a szanalmas kis vilagukon :D anyossal se torodok mar, nem lehet segiteni rajtuk, akkor sem allt mellem holott mindenki tudta hogy nekem van igazam.

Ez az elet, huyleke a vilag, bem erdemes ebbe belemenni, mert ugyis ugy forgatjak majd ki hogy te legyel a rossz. Nevess rajtuk. Gyerekuket ne sajnald, nem a tied. Ez van.