Hàtrànyos helyzetü gyerek hàtrànyban van attol ha ök nem jàrnak vadasparkba vidamparkba strandolni meg stb mint màsok?

Azért mehetnének kirándulni, pl. legalább tömegközlekedéssel piknikezni, várost nézni és ingyenes táborokra is lehet pályázni (önkormányzat, iskola/óvóda, egyházak... szerveznek ilyesmiket).

A fejlődés inkább attól függ, foglalkoznak-e vele, támogatják-e, ha valamiben tehetséges, segítenek-e neki, ha valamiben lemaradt, vagy csak mellesleg van ott a gyerek és ellátják, pl. szoktak-e olvasni, együtt főzni, zenélni, szerelni... amit ők is csinálnak. A műveltség, a világ megismerése és a továbbtanulás iránti igény meg attól, hogy a szülők példát mutatnak-e olyasmikben, hogy ők is olvasnak, tanulnak, szeretik-e munkájuk. (Ha pl. a szülő utál dolgozni és szerinte a tanárok lúzerek, de pampog a gyereknek, hogy ő vigye többre, az nem hiteles, hiszen példaként mást mutat.) Jobb helyzetben lévő, magasabban képzett szülők gyerekeiből általában jobb tanulók lesznek, de mindkét irányba vannak ellenpéldák - szóval biztos nem az anyagi helyzet vagy a világlátás (mint szafari és strand) határozza meg az alap intelligenciát. Viszont nagyon sok múlik az említett példamutatáson és bíztatáson, hogy mennyire használja és fejleszti szorgalommal a képességeit.

A 70es, 80as években elég sok hátrányos gyerek élt, mert se vadasparkba, se strandra, se múzeumba, se moziba nem járkáltunk. Azt se tudtam, hogy mi az a nyaralás. Ettől eltekintve életképesebb volt az a generáció, mint a mai elkényeztetett gyerekek.

Volt könyv, én például sokat olvastam szabadidőmben, rajzoltam, kutyáztam, játszottunk unaketesókkal a programok helyett és tartalmas gyerekkorunk volt. Buták se maradtunk. :-)

A 4-essel érték egyet, az ingerek, új élmények számítanak, talán az a család, amelyik megteheti, hogy utazgasson, a kérdező által felsorolt helyekre járhasson - szemben egy nélkülöző családdal - az élet más területein is több lehetőséget tud biztosítani a gyerekek számára a fejlődéshez (gondolok itt jobb iskolákra, minőségibb szabadidő eltöltésére, sportolási, zenélés, nyelvtanulási lehetőségekre, amelyek többségükben fizetősek).

De NEM Csak ezek határozzák meg egy ember, gyerek jövőjét, életét. Minőségi időt szerényebb keretek között is el lehet tölteni, élményeket kisebb költségvetésből is lehet gyűjteni.

A férjem és én jó példa vagyunk erre: a férjem vidéki kis faluban nőtt föl, a szülei tisztességben, de szegénységben nevelték, sosem jutottak el nyaralni, nem volt gyereknap vidámparkozás, még új játék sem, csak amit a családban örököltek unokatesóktól. Aztán voltam én egy vidéki iparvárosban vezető beosztású szülőkkel, már a nyolcvanas években évi többször nyaraltunk, minden elektronikai kütyüből a legfrissebb volt még nekünk, mert apukám élt-halt értük. Azt nem mondom, hogy zsírgazdagok voltunk, de nem voltak anyagi gondjaink, a szüleim nagyon ügyesen bántak a pénzzel, de volt is mivel, jó kerestük volt. A férjem nem járt ilyen-olyan órákra, foglalkozásokra (nagyon szeretett volna zenét tanulni, de nem vitték a szülei), én zenéltek, már sulis koromban utaztam a környező országokba versenyekre, zenei eseményekre (a szüleim finanszírozzák ezt), nyelvet tanultam, rengeteg helyre eljutottunk, élménydús gyermekkorom volt. Tehát a férjem és én homlokegyenest más lehetőségekkel léptünk az életbe (az más dolog, hogy anyagilag pont annyira én sem kaptam a szüleimtől felnőtt koromban, ahogy Ő sem, mert a szüleim a húszas éveim elején újraházasodtak, bonyolult helyzet volt, nagyjából nem maradt semmijük, a sors fintora, szomorú dolog). De a gyermekkori lehetőségeim nekem nagyobbak voltak, több mindent kipróbálhattam, sok élménnyel lettek gazdagabb, mint a férjem.

És akkor a jelen: a férjem saját erejéből egyetemet végzett (többet is), az oktatásban éli az életét, azóta vezette Budapestre egyik legnagyobb gimijét, most pedig egy magániskola igazgatója. Mindezt saját erejéből, sosem volt hátszél, éjszakákat virrasztott egy-egy igazgatói pályázata fölött. Nagyon jó szakember, megérdemelten van ott, ahol.

Én is egyetemet végzett ember vagyok, egy zeneművészeti pálya után a nyelveknél kötöttem ki, szakfordítóként dolgozom egy nagy cégnél nagyon jó fizetésért. Én is azt gondolom, hogy megérdemelten vagyok a helyemen, ráadásul imádom a munkám.

Tehát totál különböző lehetőségek között nőttünk föl, mégis mindketten sikeresek vagyunk. Amink van, persze, magunknak köszönhetjük, mert anyagi segítséget nem kaptunk.

Szval bocsánat a regényét, de szerintem így teljes a kép: a hátrányos helyzetű gyermek igen, hátrányban van a nem hátrányos helyzetűhöz képest, de a kimenetel lehet egyformán jó mindkettő számára, csak az egyik nehezített utat jár végig (persze a nem hátrányos helyzetű család gyereke sem törvényszerűen lesz egyetemet végzett jó szakember, mindehhez minden réteg számára akaraterő is kell).

"A 70es, 80as években elég sok hátrányos gyerek élt, mert se vadasparkba, se strandra, se múzeumba, se moziba nem járkáltunk. Azt se tudtam, hogy mi az a nyaralás. Ettől eltekintve életképesebb volt az a generáció, mint a mai elkényeztetett gyerekek."

Na ne mond már. Régen sokkal több ingyenes lehetőség volt. Felpattantak a vonatra és máris ott volt a Balaton, Velencei-tó, Dunapart, Tisza stb. Most minden magán tulajdonban van és fizethetsz.

A sok vidéki rokonról már ne is beszéljünk. Kevés ember volt, akinek ne lett volna. Lehet te vagy a kivétel, de már az is élménynek számít, hogy az unokatestvéreid a köteledben éltek és volt kivel játszani.

Az életképesebb felvetéssel is vitatkoznék.

Szerintem nem kell luxus nyaralás. Túrák, városnézés stb. is bőven elég, hogy meglegyen az inger és az élmény. A lényeg szerintem is az, hogy ne legyen szűk látókörű. És ahhoz nem kell élménystrand.

Nem hátrány azért ha érik változatos, új ingerek. Szerintem már gyerekkorban is sokat számít ha valaki úgymond ki van léptetve a komfortzónájából. Valószínűleg később könnyebben fogja venni az új helyzetek akadályait ha már gyerekkorban is sok újdonság éri. Azt sem tartom kizártnak, hogy sokkal elfogadóbb lesz ha több dolgot megismer. Ez felnőtteknél is így van, ég és föld a különbség azok között akik azért sokat láttak a világból és azok között akiknek a meló-bolt-otthon körforgásból áll az életük.

Kell-e ehhez drága utazás? Egyértelműen nem. Kreatívnak kell lenni és megoldhatóak az új élmények. De mindenképpen kellenek az új ingerek. Ha ingyenes programok formájában akkor úgy, de valami kell.

8as, pedig mindezt vidéken - hidd el, ingerszegényebben felnőni már nem is lehetett volna. Ismerőseink is így éltek, nem voltunk kirívóan szegények se. A szüleim azon voltak 10 évig, hogy a szoba-konyhából, legyen rendes házunk fürdőszobával, nem a nyaralás és programok voltak az első helyen. Konkrétan nem voltunk sehol. Utána jobban ment és egy-egy Balatoni nyaralás is volt már. De lett diplomám, nyelvvizsgám.

Most a gyerekeket programról programra cipelik, mert kell az inger. Babatorna, babaúszás, oviban balett stb. hétvégi programok, nehogy unatkozni kelljen, csak most sokkal több a figyelemzavaros, adhd-s, problémás, hiperaktív gyerek.

Nyilván sarkítva a másik oldalt írom le, de nem véletlenül. A neveletlen buta gyerek se lesz attól több és okosabb, hogy van pénz programokra vinni. Gondolom kisgyerekről van szó, nem arról, hogy később valóban hátrányt fog jelenteni, ha nem telik majd különórára. Mert sajnos ma már nem az van, hogy a tehetséges gyereknek sima az út az oktatásban anyagi támogatás nélkül. :-( De a kérdés nem erről szólt.