Mit tegyek az ellen, hogy a gyerekem ne hozzon rettentő kínos helyzetekbe a kérdéseivel?

Kérdezőnek és előző előttinek: az ovis ilyen, sőt, nagyon jó volna, ha nem hagynák abba az idősebb gyerekek és felnőttek se a miértekre a válaszok keresését a normákba, sablonokba merevedés helyett.

Más kérdés, hogy nyilván akárhol, akármit kimondani nem tapintatos dolog, viszont természetes hozzáállásunk által szocializálódik az ovis és idővel megérti.

Hogyan is?

Úgy, hogy először magadat kell rendbe tenni, kedves kérdező. Idézlek:

"annyira magukra vettél ezek az emberek, hogy egy 3 éves kislány rákérdez pl a ráncosságára, a túlsúlyára stb, hogy még én magam is megijedtem"

"ne hozzon rettentő kínos helyzetekbe"

Azaz a gyereked jó hozzáállású, a korához mérten, te viszont feleslegesen stresszeled magad.

Felesleges azon aggódnod, hogy vajon mit szól a másik felnőtt. Ha a másik felnőtt rosszallja a gyereked hozzáállását, akkor az nem felnőtt, hanem infantilis nagykorú, ugyanis egy felnőttnek tudnia illik, hogy az óvodás direktben kérdez, nyílt és őszinte, és nem megbántani akar senkit sem.

Ha ezt megérted, kedves kérdező, hogy a felnőttek között a butábbja miatt kár stresszelned, akkor megoldottad ezt a problémádat.

Az első néhány választ olvastam, elnézést, ha a konkrét javaslatommal véletlen ismételni fogok, de pl megoldhatod az ilyen szitukat diplomatikusan a következőképpen, példának okáért:

Általánosíts, jó értelembe véve, tehát mondhatod azt pl, hogy "Az embereknek sokféle bőre van, fehér, barna, fekete, sőt van, amikor változik, sima, ráncos." A kulcsszó: "emberek", tehát ÁLTALÁNOSSÁGban válaszolhatsz akár.

Így te is szociális, diplomatikus maradsz, és tanul belőle a gyermeked.

Ez szükséges, de nem elégséges. Mivel érdemes kiegészíteni? Avval,hogy MIUTÁN általánosítást tettél, hogy "sokféle bőrű, testalkatú" stb ember létezik, UTÁNA AMIKOR kettesben vagytok, kitérsz rá, hogy a ránc vagy öregedés jele, vagy betegségé; a duciság vagy azért mert túl sokat eszik a néni/bácsi, vagy mert beteg. Ezen felül így kettesben hozzáteheted ha már legalább öt éves, hogy "okosakat kérdezel bár, de ha nem a néni, bácsi előtt kérdezed meg, miért néz ki úgy, akkor még ügyesebb vagy. :) Mert sok nénit, bácsit zavar, hogy a külsejéről kérdezik, ezért nem kell az orra előtt arról beszélgetni, csak amikor már nincs ott a néni, bácsi, vagy a gyerek, akiről kérdeztél."

Ennek ellenére kb hat éves koráig nem feltétlenül fogja kerülni, hogy ott, helyben érdeklődjön a felnőttekről, gyerekekről, mert KELL, hogy impulzív legyen még ekkor (terjedelmi okokból most nem térnék ki az agyfejlődés jellemzőire ovis korban, se annak előnyeire, hátrányaira), azonban elmondani jó, ha elmondod neki, mert mire 6-7 éves lesz, már érteni fogja és jó esetben be is tartja, hogy nem kérdezünk idegenekről az orruk előtt. Addig meg nem baj. A baj a túlzott fegyelmezés, mert óvodás korban a kortex alatti agyi állomány intenzíven érik, de csak ha nem fegyelmezik túl. A kortex alatti terület kulcsfontosságú problémamegoldó-elaboráló agyi terület, különösen hat éves korig, és kb addig érik intenzíven. Maga a kortex kellő ingerlése viszont gátolja az alatta levő állomány teljes kifejlődését. Mi ingerli a kortexet? Hát a túlzott fegyelmezés, a játékos tanulás és egyéb direkt fejlesztő módszerek, feladatlapozás, megfelelési kényszer stb.

Lehet bár fokozni a fegyelmezést egy egészséges szintig - na de hét éves kortól, apránként! A fenti okok miatt. Minimálisan így is ingerelve van a kortex(agykéreg), 7 éves kor előtt is, annyi kell is. Ha nem fegyelmezed különösebben, akkor is éri stimuláció, szerencésre csak minimálisan. Az óvodás korosztály különösen hajlamos a megfelelési kényszerre, már csak ezért se fegyelmezd különösebben. Inkább magyarázz neki, három éves kortól, attól korábbi életkorban viszont alig kell magyarázat, de most a bölcsődések sajátosságaira nem térek ki, így is sokat írtam.