Miért hazudik ennyit a kislányom?

5 éves lesz lassan és szinte mindenben csak hazudik. Tegnap délután meg akartam dicsérni, hogy rendetrakott magától az egész szobában: Liiiiiizaaaaa jaa itt vagy kicsim? Tee mondcsaak ki rakott rendet a szobában? (egy csokit "rejtegetve" a hátam mögött, hogy majd odaadjam neki amikor boldogan meséli, hogy ééén raktam rendet") És ezt az egészet nagyon bolog vidám hanggal mondtam. Tudjátok mit válaszolt? Elfehéredett, elekrekedett a szeme: neménvoltam! így gyorsan rávágta. Neem? hát kicsoda? ezt még mindig vigyorogva, boldogan. ööö nemtudomöö neménvoltam.és folyamatosan kerülte a szemkontaktust, dülöngélt (egyik lábáról a másikra) aztán csak úgy elfutott. A férjem (az apjuk is egyben) is nagyon meglepődött ezen, ő se hallota egyáltalán bántónak vagy számonkérőnek a hangomat... Egyébként láttam ahogy pakol a "gyerek"...

Ez csak egy eset, de minden olyan helyzetben amikor teljesen ártatlan azonnal mindent tagadni kezd. Még akkor is, ha valaki megkéri, hogy csináljon meg valamit, amiért később megdicsérik.

Másik eset. Nagyszülők jönnek, szólok neki: Liiiiizaaaaaa vigyél a nagyinak egy tányért légyszíves! Rendbeeeeen! Előveszi, odaviszi az asztalhoz, leteszi. elmegy. odalép a "nagyi" mondja: Hűűűű, hát te milyen ügyes kislány vagy. Egyedül hoztál nekem tányért? Erre ő ijedten: neménvoltam! énjátszottam, nem hoztam semmilyen tányért!