Miért hazudik ennyit a kislányom?
5 éves lesz lassan és szinte mindenben csak hazudik. Tegnap délután meg akartam dicsérni, hogy rendetrakott magától az egész szobában: Liiiiiizaaaaa jaa itt vagy kicsim? Tee mondcsaak ki rakott rendet a szobában? (egy csokit "rejtegetve" a hátam mögött, hogy majd odaadjam neki amikor boldogan meséli, hogy ééén raktam rendet") És ezt az egészet nagyon bolog vidám hanggal mondtam. Tudjátok mit válaszolt? Elfehéredett, elekrekedett a szeme: neménvoltam! így gyorsan rávágta. Neem? hát kicsoda? ezt még mindig vigyorogva, boldogan. ööö nemtudomöö neménvoltam.és folyamatosan kerülte a szemkontaktust, dülöngélt (egyik lábáról a másikra) aztán csak úgy elfutott. A férjem (az apjuk is egyben) is nagyon meglepődött ezen, ő se hallota egyáltalán bántónak vagy számonkérőnek a hangomat... Egyébként láttam ahogy pakol a "gyerek"...
Ez csak egy eset, de minden olyan helyzetben amikor teljesen ártatlan azonnal mindent tagadni kezd. Még akkor is, ha valaki megkéri, hogy csináljon meg valamit, amiért később megdicsérik.
Másik eset. Nagyszülők jönnek, szólok neki: Liiiiizaaaaaa vigyél a nagyinak egy tányért légyszíves! Rendbeeeeen! Előveszi, odaviszi az asztalhoz, leteszi. elmegy. odalép a "nagyi" mondja: Hűűűű, hát te milyen ügyes kislány vagy. Egyedül hoztál nekem tányért? Erre ő ijedten: neménvoltam! énjátszottam, nem hoztam semmilyen tányért!
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Hát ezaz, hogy nem... Sose szidjuk le, sose tapasztalta még, hogy milyen amikor anya tajtékzik. Oviban, hogy mit csinálnak vele azt nem tudom, már csak azt tudom elképzelni, hogy ott mindenért szidják.. Vagy nem tudom...
Az, hogy füllent, mert ellökte a zsuzsikát, de azt mondja, hogy nem ő volt, az oké. Még kisgyerek, feszegeti a határokat, füllentget.
És ezt az egészet is csak azért írtam ide ki, mert furcsának találom. Amit fentebb írtam a mellett id tagad mindent. Legalább érezhetné, hogy ha megkérjük valamire azt nem kell titkolni.. :D
A "nagyis" esetnél is megijedt, az apja épp akkor jött be az ebédlőbe és úgy frász kapott ahogy jön felé, egyre hangosabban visítva kiabálta, de aaaapaaa neménvooolttaaaaaáááámmmmmm! De velem is csinálta már ezt. Sokszor.
Ja, és rengetegszer dicsérjük. Erre is gondoltam ,hogy esetleg az lehet a gond, hogy nem tapasztalta még meg, hogy milyen a dicséret, aztán eszembe jutott, hogy háát azért kapott rendesen. Kisebb korában minden lépéséért dicsérgettük.
válasza:Szerintem, hangsúlyozom, csak szerintem:
Megzavarod ezzel a "Liiiiiizaaaaa jaa itt vagy kicsim? Tee mondcsaak ki rakott rendet a szobában?" felvezetéssel. Miért nem lehet egyenesen kommunikálni? Odamész hozzá, leguggolsz hozzá, előveszed a csokit, és természetes hangon azt mondod: Nagyon ügyesen elpakoltál, nagyon örülök neki, máskor is legyél ilyen ügyes. Nézd, hoztam egy kis csokit neked.
És kész.
Erre biztos nem fogja azt mondani, hogy nem ő volt.
Lehet véleményezni 🙂!
válasza:Ezzel a sok kérdéssel zavarod össze.
A gyerek sem hiszi el hogy ő csinálta.
Ha látod hogy rend van, és tudod,hogy ő csinálta akkor,
Liza ,ügyes vagy ,hogy rendet raktál,tessék itt egy csoki.ENNYI
ha odavisz ezt-azt, megcsinál ezt-azt akkor egy KÖSZÖNÖM Liza. ENNYI
válasza:"Az elején direkt nagyon rájátszottam"
A kulcs szó: METAKOMMUNIKÁCIÓ (azaz hanglejtés, gesztusok, mimika, tekintet stb). Minél kisebb egy gyermek, annál inkább ez bírálja felül a szavakat az ő észlelésében.
Jó szándékból mondom, a nem kongruens (eltúlzott, vagy fordított, nem teljesen hiteles) reakció, megnyilvánulás a felnőtt részéről megijesztheti az óvodást. Erre a korosztályra a megfelelési vágy erőteljes (ezért néha megfelelési kényszerbe is sajnos átcsaphatnak, ügyelni kell erre is), és szinte csak akkor akaratos egy ovis, ha traumatizált (bár a trauma a másik végletet is okozhatja). vagy pl ha nem jól neveli egy pedagógus, vagy a szülő.
Máskülönben az ovis tipikusan a "nézz ide néni/bácsi/anyu/apu, ugye milyen ügyes vagyok?" attitűdöt képvisel.
Ne játszd túl magad, ezt javaslom.
Bár értem én, hogy jó a szándékod. :) De legyél inkább természetes.
Amikor meg rákérdezve dicsérsz, egy ovis számára számonkérésnek hangozhat.
Persze trauma is érhette, vagy legalábbis megszégyenítés ott, ahol nem láttad őt, ez is lehet oka a reakcióinak.
"Sose szidjuk le, sose tapasztalta még, hogy milyen amikor anya tajtékzik. Oviban, hogy mit csinálnak vele azt nem tudom, már csak azt tudom elképzelni, hogy ott mindenért szidják."
Hát ez az, javaslom továbbá beszélned egy pár szót az óvodapedagógusával, hogy rájöjj: érte-e valami negatív hatás őt az oviban, vagy egyszerűen csak nem tud megérteni, feldolgozni pszichésen valamit.
Valamint tehát nem kell túlozni, kivétenek lehet viszont tekinteni OLYKOR a picit erőltetett artikulációt a felnőtt részéről (úgy értem: tiszta kiejtés), mert a tisztán ejtett szavak számára prototípus a fejlődő helyes kiejtésben, amely általában kb öt-hat évesen kezd beérni, illetve némely hangzó (pl az "R") inkább csak hat éves korra szokott sokaknál beérni.
Többnyire viszont az ovisokkal való beszéd is legyen természetes, néha hadarhatsz is. Ha viszont túljátszod magad, akkor egy ovis elbizonytalanodhat.
HELYZETFÜGGŐ IS EZ, természetesen. Pl van, amikor játék közbe viccből túloz a felnőtt, vagy a gyerek - az más eset.
Ezek a javaslataim, meglátásaim. (A felnőtt által a "túljátszás" habár bizonyos esetekben rendben lehet a bölcsődés korosztály és a babák nevelése esetén -pl szobatisztaságra nevelés stb-, de még velük is többnyire jobb természetes módon kommunikálni.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!