Kisgyerek melletti depresszio tenyleg a "jodolgaban nem tud mit csinalni" emberek heppje?

Én értem, mire gondolsz, de ezzel együtt állítom, hogy a haszontalanság érzése egy komoly gond, nem fér bele a "nincs különösebb gond az életèbe" kategóriába, ha valaki haszontalannak érzi magát.

Ez az egyik nagyon fontos tényezője az emberi boldogságnak, hogy úgy érezd, jól végzed a munkádat, úgy érezd, az etőfeszítéseid a céljaidat szolgàljâk, és egyrészt mások is megbecsülik őket, masrészt Neked is örömet okoznak a munkafolyamatok és az eredményük is.

Anyám mondta ezt mindig...

Én jóval árnyaltabban látom.

Saját példa: első gyerekkel a városközpontban laktunk, egy csomó ismerőssel együtt szültem, nagy bandázások mentek, jártam baba-mama klubokba, és akármikor kitettem a lábam a lakásból, ismerősökbe futottam szuper időszak volt. A második gyerek születése előtt nem sokkal kiköltöztünk az agglomerációba. A nagy akkor kezdte az ovit. Itt nincs központ, ha kimész, alig találkozol valakivel, nem ismertem senkit a faluban, a gyeses barátnőim mind visszamentek dolgozni, 1 éves kor alatti gyerekkel semmilyen program nem volt elérhető közelségben. Szar volt, megmondom őszintén. Unalmas, ingerszegény, monoton bedarálós. Harmadik gyereknél fordult a kocka, a középsővel már eljártam baba-mama programokra, így folytattuk, az oviban már összehaverkodtam a nagy csoporttársaival, megint volt kivel szót váltani, ha kitettem a lábamat, és egy barátnőmmel megint együtt voltunk odahaza, lehetett sokat beszélgetni napközben.

Tehát elmondható, hogy 3 gyerekből eggyel voltam majdnem depressziós, szerencsémre megúsztam. De a körülmények nagyon sokat számítanak.

Amúgy, Kérdező, én nem vagyok depressziós, de nekem ami nagyon nehéz, az az idő strulturálása saját kúfőből.

Feszített munkaidőben, magas óraszàmban dolgoztam sok évig, ahol mindig világos volt, mi a feladat. Sose láttam, milyen egy háztartás.

Most se tudom: akkor jobb, ha 3 gazzal több nincs kiszedve és 3 perccel többet sír a gyerek, ha teli van minden gazzal de ki van nyalva a popója, ha heti 1x sütök, ha 4x, nem tudom, miből mennyit kell csinàlni egy háztartasban.

Akármennyit dolgozok, mindig ugyanannyi feladat marad félkészen.

Ez engem nagyon zavar.

Kérdező! Van gyereked? Szültél már? Gondolom nem. Akkor talán bele is látnál ebbe. Annyi minden vihet rossz irányba. Engem pl lelkileg nagyon megviselt az hogy sürgősségi császárom lett. Szörnyen éreztem magam, amiért eleinte nem tudtam úgy kötődni ahogy elképzeltem. Ha nem lett volna mellettem egy támogató férj, lehet én is bele esek a depresszióba. Külső szemlélő ebből semmit nem érzékel.

És amúgy elég szomorú az, hogy egy ilyen dolog nincs komolyan véve. Talán ha lehetne róla nyiltan beszélni és támogatást kapna az ember az ilyen szövegek helyett, kevesebb tragédia, válás történne