Nem tudom mit csináljak magam alatt vagyok kezdek depressziós lenni?

Férjemmel öt éve vagyunk házasok, van két gyermekünk egy három éves, és egy két éves, a három évessel komoly gondok vannak sajnos autista. A két évesem okos értelmes, de kezelhetetlen gyermek, nem lehet tőlük semmit sem csinálni egy percre sem lehet őket egyedül hagyni, ha haza jön apa a kisebb egyfolytában vele akar lenni, de a férjem panaszkodik, hogy nem tud semmit sem csinálni a gyerekektől, a kisebbnek düh rohamai vannak, csapkod tőr zúz ha nem kap meg valamit, és üvölt egész nap. Akkor ha a férjem itthon van és valamit akar itthon tevékenykedni, nem tudom semmivel lekötni a kisebbiket, mert üvölt csapkod. Szörnyűek a minden napjaim itthon a nagyobb óvis, de a kicsi, mintha egy óvodai csoport lenne, semmit nem lehet tőle csinálni és minden percben figyelni kell. Sosem járunk el itthonról sehová, a gyerekek nélkül még boltba sem, férjem mindig azt mondja, hogy azért vagyok gyesen, hogy itthon legyek a gyerekekkel, kezdek megbolondulni, sajnos nem tudnám senkire rábízni őket, mert egyik nagyszülő sem vállalja mert nem bírnak velük, apa rontotta el így egyébként. Mindig mondja a boltba is kell vinni a gyerekeket mert van két gyerekünk, hiányzik a kettesben együttlét a férjemmel, teljesen tönkre megy a házasságunk, ő van mikor reggeltől késő estig dolgozik,

nem jár el sehová nem iszik, jó apa, de minden nap veszekedünk már. Pár hónapja lettek ilyen rosszak a dolgok, a gyermekek is kb fél éve lettek ennyire kezelhetetlenek. Úgy érzem mindig gyermekre vágytam egész életembe, de most sor csapásként fogom fel az anyaságot. Boldogtalan vagyok depis... nehezíti a helyzetet, hogy 6 hét múlva születik a kisfiúnk, bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, minden rám hárul, én kezelem a csekkeket az anyagiakat, a bevásárlást, viszem a vállalkozást stb.. A férjemmel sajnos nem lehet megbeszélni semmit, igazán sosem tudtunk semmiről beszélni.