Magabiztos apának kisfia miért lett gyáva?

Nem olvastam a válaszokat, de feltennék egy egyszerű költői kérdést, ehhez idézem a kérdezőt:

"Az apa mint ezek szerint nem mindig megy át a fiú gyerekre?"

Miért csak abban lehet gondolkodni, hogy "átmegy", utánozza?

Arra nem gondoltál, hogy esetleg ez egy interakció? :) Hogy akaratlanul is félelmet kelt benne az apja és pont ezért az ellentéte? Mert ilyen is bekövetkezhet. Melyik gyermeknél éppen hogyan.

Jóból kérdezek vissza, nem bántásból.

A "nagy, világ megváltoztató emberek" sokszor olyan közegből származnak, ahol apa se volt, már gyerekkorában megszokta, hogy ő góré. Az van, amit ő akar, ő irányítja a történéseket, neki soha senki nem dirigál, nem szokta meg, hogy van egy nála erősebb, tehát a későbbi élethelyzetekhez is így fog hozzáállni.

"Nagy, határozott, parancsosztó, elváró emberek" gyerekei viszont hajlamosak alázatos, beosztotti, másokra váró, másokat leső, eltűrő jellemtípust magukévá tenni, mert hát így tudtak csak fölnőni. Megszokták, hogy van egy erősebb, a tekintélyesebb, aki osztja a dukászt, akitől félni kell.

Nem feltétlen vannak ezek a dolgok így, de meglehetősen gyakran látni rá példákat.

Lehet az anyukával több idöt tölt,kap pozitív visszajelzést. Vagy azért mert egy kisgyerekről van szó! A gyerekek gyakran félénkek,még rengeteget fog változni a személyisége.

És az is lehet,hogy az a nagy alfahím félelmet kelt a gyerekben.

Egyébként meg attól hogy valaki a gyereked, nem feltétlenül lesz hasonló a személyisége mint neked.

Katona vagyok,voltam misszióba, van 2 fiam, egyedül nevelem őket, mégse érdekli egyiküket se a kemény,férfias dolgok. Ez van. Elkell fogadni,hogy a gyereked nem a kicsinyített másod, hanem egy külön személyiség.