Mikor kezdett gyermeketek felismerhető dolgokat rajzolni?

Én láttam 2 évesnek tökéletesen felismerhető rajzát,meg láttam az enyémet 4 évesen,krumplikat rajzolni.:))

A nagyfiam 5 éves koráig alig volt hajlandó rajzolni,nem is ment neki.Akkor valami fordult benne,és 6 évesen városi rajzversenyt nyert, a mai napig nagyon kreatívan és jól rajzol.Szóval a kezdés ideje semennyit nem számít.

Bocsi az offért.

Erre én is kíváncsi vagyok! Kislányom 22 hónapos, de még ő is inkább firkál, bár a múltkor már sikerült egy madarat rajzolnia, ha nagyon néztük kilátszott belőle a madár :)

A barátnőm kislánya egyidős az enyémmel, múltkor őskáoszt rajzolt, és amikor megkérdeztük, hogy mi ez, felcsillant a szeme és mosolygó arccal azt mondta "Anya!" :)

Édesek, csak nekünk nem elég jó a képzelőerőnk :)

Óvónő vagyok, saját gyerekeim is vannak.

A legfontosabb, amit tehetsz annak érdekében, hogy a gyereked lelkesen, szeretettel és ügyesen rajzoljon, hogy HAGYOD minél tovább firkálni!!!!

A rajzolás egy nagyon bonyolult agyi tevékenység. A körülötte lévő világot kell síkba vetítenie. És ehhez még jön az a probléma is, hogy életkorából kifolyólag a keze, ujjacskái még fejletlenek, nehéz megtartani a rajzeszközt is, nemhogy ügyesen mozgatni azt.

Tehát a legfontosabb, hagyni sokat-sokat firkálni. Lehetőleg vastag, tömzsi zsírkrétával (még jobb a tégla alakú viaszkréta, amire rámarkolhat), és hozzá képest hatalmas felületre. Legjobb, ha csomagolópapírt terítesz a földre, eléraksz pár krétát és hagyod dolgozni.

A firkálással erősödnek a kar-kéz izmai, és begyakorlódik minden olyan forma, amire a későbbi képalkotó rajzolásnál, sőt az írásnál is szüksége lesz (vízszintes, függőleges vonal, hurok, kör, pötty, hullámvonal...stb)

Amikor már elég ügyes a keze, mert a firkálással sokat gyakorolt, nagyon könnyűvé válik a benne lévő belső képek külső leképezése, azaz a rajzolás.

És itt még egy nagyon fontos dolgot szeretnék megjegyezni! NE RAJZOLJATOK SEMMIT A GYEREKNEK! Nem kell őt megtanítani se pálcikaemberkét, se katicát, virágot...semmit se rajtzolni. Ezzel csak egy merev sablont adsz neki, ami nem egyenlő azzal a képpel, amit ő a fejében lát, ha a katicára gondol. Nem "A" katicát fogja így lerajzolni, hanem megtanulja utánzással azt a pár vonalat, amit te mutatsz neki. De a kettő nem egyenértékű. A napocska nem egy karika + pálcikák körülötte! A napocska a fény, a meleg, az éltető erő...stb. Ha megtanítod, hogy kell napocskát rajzolni, azzal csak a karika+pálcikák rajzolására tanítod meg.

Inkább sokféle tapasztalást kell biztosítani, hogy minél több csatornán minél több ingerhez jusson (lásson, halljon, tapintson, szagoljon, ízleljen), így hemzsegni fog benne a kifejezésre váró sok-sok élmény, amiket majd közölni akar. A kisgyereknek pedig az egyik legjobb közlésformája a rajzolás. És akkor tud ügyesen lerajzlni valamit, ha ügyes a keze a sok firkálástól, és ha az adott dologról sok és sokrétű tapasztalattal rendelkezik.

Nekem 4 éves a nagyobbik gyerekem, 3 éves koráig szinte kizárólag firkált, vagy festékkel maszatolt tenyérrel, ujjacskákkal. 3 éves elmúlt, mikor emgjelentek nála a formák, amikor látszott, hogy már próbál kifejezni valamit. Ezek még felismerhetetlen formák voltak, de a firkavonalnál már több.

Aztán szinte egyik napról a másikra egyszercsak teljesen arányos, részletes, felismerhető alakokat (ember, állat) kezdett rajzolni. Igaz, nem a gyerekkorunkból ismerős sablonfigurákat, de nekem épp az tetszett, hogy egyediek, de teljesen felismerhető mind.

Felemelő volt végigkövetni, hogy 2 évnyi firkálás, és néhány hónapnyi "formakeresgélés" után ma már nagycsoportos szinten rajzol, bátran, lelkesen, semmire nem mondja azt, hogy nem tudom lerajzolni, mindenhez nekilát. A rajzok eredetiek, ötletesek. Sose rajzoltam elő neki semmit, nincs színezője sem.

A kezdetektől nem kellene rajzolni neki, és akkor fel semmerül benne, hogy kérhetne.

Mert amikor a gyerek elkezd ismerkedni a papírral, krétával, akkor annak még semmi köze a rajzoláshoz, mint képalakításhoz. Az egyszerű ismerkedés az eszközökkel, rájön, hogy nyomot hagy vele, éntudatot erősít az "ezt én csináltam" felfedezés....rájön, hogy érdekes, jó csinálni, feszültséglevezető...stb.

Csak amikor a szülő látja, milyen lelkesen firkálgat a gyerek, elkezd szinte önkéntelenül is rajzolgatni neki.

Az együtt rajzolás jó dolog, de arra kellene figyelni, hogy a gyerek mögött járj, ne előtte. Azaz csak annyit rajzolj és firkálj, amiennyit már ő is tud. Inkább satírozgass, próbálgasd a színeket, rajzolj nonfiguratív formákat...mert ezzel is példa vagy a gyerek előtt, azt mutatod, hogy a rajzolás jó dolog, szereted, belemerülsz, és a gyerek utánozni fog. Nem azt, amit a papírra vetsz, hanem a tevékenységet magát.

Én lennék annyira "gonosz", hogy nem rajzolnék neki, ha kéri. Azt mondanám, hogy én most inkább ilyen szép vonalakat szeretnék húzgálni ide az én papíromra. Ő pedig rajzoljon az ő saját papírjára. Lehet, hogy 1-2x fogja még kérni, ha eddig úgy volt, hogy kérte, és rajzoltál neki, de ha azt látja, hogy a rajzolás, az egy jó játék, játszatok a rajzeszközökkel (festékkel, gyurmával), és te az ő szinjén ugyanúgy élvezettel belemerülsz ebbe a játékba, ez lesz a fontos, nem az, hogy megjelenik-e ott egy pálcikaemberke vagy nem.

Azért kéri, hogy rajzolj neki, mert vágyik a társaságodra. De ne NEKI rajzolj, hanem VELE (mindenki a saját papírjára), és akkor kielégíted a vágyát, együtt vagytok, önfeledten, jókedvűen játszatok! :-)

Anyukám is pedagógus, tanítónő, ő is azt mondta, hogy nagyon jót tesz a későbbi írástanulásnál, ha egy baba sokat firkál.

Úgyhogy én is hagyom firkálni ("rajzolni"), amikor csak akar, nagyon szereti :)