Kisgyerekes anyukák, nem féltek, hogy milyen hatással lesz a járvány a gyermek fejlődésére?
Másfél éves kisfiam van. Nem is attól félek, hogy elkapja a vírust és beteg lesz, mert ennyi erővel retteghetnék egész évben az influenzától, hányós-fosós vírusoktól, hörghuruttól, stb, kisgyerekekre ezek sem veszélytelenebbek, mint a koronavírus. Persze, nyilván nem szeretném, hogy elkapja, mint ahogy más betegséget sem, de sokkal jobban féltem a nagymamámat, szüleimet, anyósékat.
Viszont egyre jobban aggaszt, hogy milyen hatással lesznek a kisfiam életére ezek a "kiesett hónapok". Mi elég aktív család voltunk, a nagyszülők hiába élnek más városban, legalább hetente-kéthetente találkoztunk (ottalvósra is), kisfiam imádott menni, nagyon jól elvan minden nagyszülővel, sokkal jobban élvezte azokat a napokat, amikor nem csak én voltam vele.
Jártunk programokra is, Ringatóra és Baba-mama klubba, ezeket is nagyon élvezte, a többi gyerekkel pont az elmúlt hónapban kezdett komolyabb interakcióba lépni, láthatóan élvezte a társaságot, szerette a programokat.
A beszéde is most indult be, most van abban a korban, hogy sok ingerre van szüksége, rengeteget tanul, mindent felfedezne, mindenre rácsodálkozik, minden újdonságnak örül.
Imád kint lenni, kismotorozni vagy akár sétálni, de a babakocsiban is szívesen elnézelődik. Szüksége is van a levegőre, ha valami miatt nem tudunk kimenni, sokkal nyűgösebb aznap. Most is kijárunk, szigorúan csak velem vagy csak az apjával, kihalt utcákra, erdőbe, nem érintkezünk senkivel. Tudom, sokan már ezt is elítélik, de erkély nélküli panelben lakunk, muszáj kimenni, amíg lehet.
Szerintem biztosan bevezetik majd nálunk is a kijárási tilalmat, tehát kisfiam akkor egyáltalán nem léphet ki a levegőre, hetekig-hónapokig talán. Én ettől rettegek. Nem csak azért, mert szerintem fontos a levegőzés, és a nyitott ablak nem ugyanaz (erkélyünk, mint mondtam, nincs), hanem azért is, mert így egy csomó tevékenységről kell lemondanunk, amik szerintem a fejlődését szolgálják.
Egy nagyobb gyereknél már nem számít annyit az időszakos bezártság, de az ilyen kicsiknél, akik most tanulják a világot, most fedezik fel, mi van körülöttük, most fogékonyak mindenre, szerintem nagyon rossz hatással lehet, hogy hetekig/hónapokig
- egyáltalán nem léphet ki a lakásból
- nincs szabadban futkározás, mozgás
- nem lát semmit a természetből, pont mikor rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, zöld lesz újra minden (még az ablakunk is betonrengetegre néz...)
- nem találkozik senkivel rajtam és az apján kívül
- nem találkozik a szeretett nagyszüleivel (a videochatet ő még nem nagyon tudja értelmezni, csak a telefont/laptopot akarja nyomkodni, ha megmutatjuk neki)
- nem lát másik gyereket egyáltalán
- kiesnek a kis programjaink, ahol más gyerekek között kezdte meg a szocializáció alapjait
- és még tudnám sorolni...
Szerintem ez így 1,5 évesen akár a fejlődését, világhoz való viszonyát is alakíthatja (negatív irányban), és nagyon aggódom emiatt, szerintem egy ekkora kisgyereknek (és nyilván semmilyen gyereknek) nem éppen a panellakásban kellene kuksolnia egész tavasszal, nyáron. :(
Nagyon félek, hogy egész nyárig kitart ez, és jó időben már nem is nagyon tudunk kimozdulni, kirándulni.
Most még sétálunk, de már így is sokszor bűnösnek érzem magam, mert tudom hogy egyesek ezt is elítélik.
Ti hogy gondolkoztok erről?
Tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma a világon, tudom, hogy emberek tízezrei fognak a vírusban meghalni, és nem azt mondom, hogy feleslegesek ezek az intézkedések. Én is féltem az idősebb rokonaimat, és nem is találkoztunk még a szüleinkkel sem 3 hete, akármilyen nehéz. Tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb problémáik vannak, meghalt családtagjuk, elvesztik a munkájukat, csődbe megy a cégük. (Mielőtt kapom az itt szokásos beszólásokat, hogy "neked tényleg ez a legnagyobb problémád?")
De ez az oldal nem csak arról szól, hogy a legnagyobb gondjaidat oszd meg, engem most az érdekel, hogy más anyukák pici gyerekkel hogyan viselik ezt a helyzetet.
Én nagyon félek attól, hogy kiesik egy egész tavasz és egy egész nyár a kisgyerekkorából, pont amikor minél többet kellene kint lennie, szaladnia, felfedeznie, füvet tapogatnia, stb.
A másik ami érdekel, olvasom sok helyen, hogy írják anyukák, hogy ők bizony tényleg nem mozdulnak ki, és már 2-3 hete nem léptek ki a gyerekkel a lakásból. Ahol kert van, ott megértem, hogy nem mennek az utcára, de sokan panellakásban laknak, és úgy írják, hogy már egyáltalán nem viszik ki a gyereket. Értem én, hogy a járvány terjedése ellen ez a leghatékonyabb mód, de ti ezt meddig tervezitek? Hiszen Magyarországon még csak az elején leszünk, valószínűleg hónapok múlva sem lesz kevesebb fertőzött, mint most, sőt. Akkor ti tényleg hónapokig nem viszitek ki a gyerekeket a lakásból?
Őszintén érdekel, nem bántásból kérdezem, csak úgy érzem, néhányan csak pár hétben gondolkoznak, pedig ebből több lesz, és én úgy vagyok vele, hogy amíg engedik, bizony leviszem a gyereket (előírásokat betartva, figyelve, fegyelmezetten, szerencsére a mi környékünkön ez nem probléma).
Köszönök minden észrevételt, választ, véleményt.
a bírságos részt nem a kérdezőnek írtam, hanem a 31-es válaszolónak aki írta, hogy rokonlátogatni is megy stb.
szépen le van írva, hogy csak pl. egészségügyi séta lehet (mint a kérdezőnél), de akkor a rokonlátogatás már nem tartozik ebbe sőt. és igen ilyenkor már kiszabhatnak büntit, szépen részletesen ott van az erre vonatkozó szabály. Persze ez nem tilalom,de nyugodtan kaphatsz bírságot 31-es, ha többször rajtakapnak.
ez az egész túl van spilázva, a gyerekek a legstrapabíróbbak. Tapasztalatom szerint (mert anyukám tanár és most digitálisan tanít) a gyerekek tök jól bírják és a szülők vannak kikészülve, aztán a saját frusztrációjukat kivetítik a gyerekre, hogy ő nem bírja. Közben a képernyőn a gyerek az anyja mögött felnéz a plafonra és kuncog :D
itt is ez van, a gyerek nem fogja fel mi van, ti szülők nem tudjátok elviselni a helyzetet. A gyerek hamar megszokja az új napi rutint, nem kell ráfogni, hogy utáljátok a négy falat :P
ez alól kivételt képeznek azok az anyukák akik írták, hogy a gyerek még beteg is és nincs orvos :(
Egyetértek abban, hogy a családlátogatás nem oké.
De abban nem, hogy az anyuka ráfogja a saját nembírását. Én pl nem vagyok kimozdulós, és a terhesség második felével, sem utána az első fél évben nem jártunk a sétán kívül sehová. Nekem nem is hiányzik, és nem is nagyon tudjuk megoldani (bár órát tartani néha bejártam a munkahelyemre meg ilyesmi).
Szociális szférában dolgoztam hosszú évek óta, és még mindig annyira fáradt vagyok bele pszichésen, hogy zavar, ha bárki a látóterembe kerül és beszèlni kell.
Viszont a gyerekek olyan extrovertált és társaságigényes, hogy kb 8 hónapos korára egy csomó progit ki kellett találjak.
Listát írtam kisgyerekes ismeròsökről és pipáltam, ha valakivel megvolt a program.
Csomó mindent terveztem, hogy tavasszal megyünk vonatozni meg Állatkertbe, és minden nap fáj, hogy pl oda nem tudtunk elmenni, mert hogy örülne a kislány.
Plusz van egy féltestvére, akit imád, őrá előbb mosolygott szinte mint ràm, baba korától sikongatva fogadja. Most nem jöhet láthatásra (külföldön élnek), a párom se láthatja a gyerekét. A kislány mindennap hozza a bátyja fotóját és hívja.
A szüleim idősek, betegek, egy baleseten is túl vannak, minden év nyereség, amit a gyerekkel tölthetnek.
Szóval igen, tudom, egy háború rosszabb vagy ha meghal valaki, de nekem ez a helyzet is napi szinten fáj, az ember hónapokig csak ezt a nyomasztó hangulatot érzi. Pedig le tudom kötni a gyereket és jól is érzem magam.
Másik hogy a kutya se játszhat a barátaival, meg nem láthatom anyám kutyáját akinek én vagyok a kedvence és minden alkalommal nyüszít amikor viszem a bevásárlást.
nálunk a kutyás dolgot használják ki. Többen is sétálnak ugyanazzal a kutyával (nem egy családon belüli emberekről beszélek) van aki kirakta hogy xy ft/óra áron viheti a kutyáját sétáltatni.
Az udvaros kutyák jártak jól, mert több év után a gazdi "valamilyen "oknál fogva végre sétáltatja egy nap többször is :D
"Tapasztalatom szerint (mert anyukám tanár és most digitálisan tanít) a gyerekek tök jól bírják és a szülők vannak kikészülve, aztán a saját frusztrációjukat kivetítik a gyerekre, hogy ő nem bírja. Közben a képernyőn a gyerek az anyja mögött felnéz a plafonra és kuncog :D"
Hát hogyne.
Engedd meg kérlek, hogy a saját gyerekemet ismerjem annyira, hogy eltudjam dönteni megviseli-e ez a helyzet.
Köszönöm.
Akik ideírnak, azért általában minimum tűrhető anyagi helyzetű, motivàlt szülők.
Biztos vagyok benne, hogy nem egy családban ez a helyzet maga a pokol a gyerekeknek.
Köszönöm a további válaszokat, de nekem ez lesz az utolsó reagálásom a kérdéshez, mert sajnos úgy tűnik, nem sikerült jól megfogalmaznom a kérdést, nagyon sokan másról beszélnek, nem a kérdésemre reagáltok, stb...
Többen írtátok, hogy örüljek, hogy ez a legnagyobb problémánk, meg sokkal nagyobb gondok vannak, meg háború, meg mittudomén... Igen, pontosan ezért raktam bele ezt a bekezdést:
"Tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma a világon, tudom, hogy emberek tízezrei fognak a vírusban meghalni, és nem azt mondom, hogy feleslegesek ezek az intézkedések. Én is féltem az idősebb rokonaimat, és nem is találkoztunk még a szüleinkkel sem 3 hete, akármilyen nehéz. Tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb problémáik vannak, meghalt családtagjuk, elvesztik a munkájukat, csődbe megy a cégük. (Mielőtt kapom az itt szokásos beszólásokat, hogy "neked tényleg ez a legnagyobb problémád?")", mert számítottam az ilyen válaszokra.
Azt hittem, ezen az oldalon nem csak a "legnagyobb problémákról" lehet beszélgetni. Engem most éppen ez foglalkoztat, ez aggaszt, ezért tettem fel a kérdést, hogy más hogy éli át ezt. Ettől még pontosan tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma...
Nem is arról volt szó, hogy nem tudom itthon lekötni a gyereket. És nem is arról, hogy ő ezt hogyan éli meg. Igen, a másfél évesem nem sokat fog fel az egészből, főleg amíg járunk sétálni. De attól még hathat rá negatívan. Valaki írta a tavaszi-nyári élmények elmaradásával kapcsolatban, hogy "amiről nem tud, az nem is fog neki hiányozni". Nyilván én sem úgy gondolom, hogy a kisfiam majd otthon szomorkodik májusban, hogy "jaj de jó lenne a Börzsönyben kirándulni!" , ellesz ő szépen itthon a játékaival. De attól én még tudom, hogy jobb lenne neki a friss levegőn.
Pl. amelyik gyereknek sose mondókáznak, énekelnek, annak sem hiányzik az ének és a mondóka, azt se tudja, mi az. Így is felnőhet boldogan, érezheti jól magát, lehet szuperokos gyerek. Ettől még kutatások tömege bizonyítja, hogy a dalok és a mondókák segítik a gyermek fejlődését.
Azt meg, hogy ez 1,5 év körül különöseb rossz egy gyereknek, arra értettem, hogy ebben a korban még sokkal többet számít, sokkal súlyosabb néhány hónap "kiesés", mint mondjuk 6 éves korban. Igen, a 6 éves rosszabbul viseli, de én nem arra gondoltam, ki viseli rosszabbul, hanem hogy kinek a fejlődését befolyásolja negatív mértékben. Márpedig ha fél évig fennáll ez a helyzet, az egy 2 éves gyereknek az élete egynegyede, az rengeteg.
Na, de be is fejezem. Mindenki vigyázzon magára, kitartást kívánok nektek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!