Miért van ennyi "idegrendszeri éretlenség" diagnozissal ellátott óvodás-kisiskolás?

Szerintem sokkal gyengébb is a határ amin átnyomják a címkézést, másrészt sokkal több inger éri őket - plusz mégha kütyüznek is -, mint régebben és ezt nehezebben dolgozzák fel.

Tsmtre meg nincs féléves vàrakozás, mi is járunk asszimetrikus mozgásprobléma miatt, kb négy nap volt bejutni neves tsmtshez.

Az idegrendszer érése egy nem sietethető folyamat, viszont nagyon sok olyan dolog van, ami sietetve van mostanában. Mozgásfejlődés pl. Felgyorsult, információktól hemzsegő világba születnek a mai gyerekek. 2-3 évesen tudnak tabletet meg okostelefont kezelni. Én 2-3 évesen max magnón hallgattam mesét, ez volt a leginteraktívabb dolog amivel találkoztam. Viszont a mai gyerekek idegrendszere nem fejlődik annyival gyorsabban, mint a körülöttük lévő világ. Vannak gyerekek akik jobban veszik az akadályt, vannak akiknek a szülei próbálják leszorítani a modern áradatot (tv, telefon, videojáték, stb) és vannak akiket sodor az ár.

Az én fiamnak is vannak gondjai, pedig az apjával próbálunk mindent megtenni, hogy könnyítsünk a dolgon. Lassan másfél éve küzdünk azért, hogy az alvászavarai és a konfliktus kezelési problémái helyes mederbe terelődjenek. Talán pislákol már fény az alagút végén.

Úgy tűnik nem az érintetteket kérdezted, de az én fiamnál szerintem indokolt.

Tényleg várni kellett a fejlesztésre de megérte. Sajnos télen elismerem, hogy nem kaphatta meg a megfelelő ingert. Ugyanis feltűnt, hogy ahogy naponta jártunk a játszótérre újra ahogy bejött a jó idő, rohamosan fejlődik a gyerek. Közel 3 éves volt már (kb 3 hónap híján) a 4 szavából naponta lett plusz 10, előtte még egy nadrágot se tudott felvenni (igen, közel 3 évesen, pedig noszogattam és bíztattam hidd el!) szóval rövid idő alatt ebben is fejlődött. Nagyon nagyon sokat mozgott a játszón minden egyes nap. Sokszor gondoltam rá, hogy itt lehet a megoldás kulcsa, bár szerintem egy gyereket se visznek minden egyes nap játszóházba meg ide-oda, ez csak a véleményem. A monoton séta meg nem olyan, mint a mászófal meg egyebek... aztán miután 3 évesen 3 hónaposan szobatiszta lett végre, nemsokára bekerült oviba. Most 4,5 éves, majdnem behozta már a lemaradást. Szóval jó hatással van rá a közösség, nagyon is. Kis lemaradás már csak a kézügyességben vagy hogy mondjam, itthon is sokat gyakorolunk óvónő tanácsára pl vágni ragasztani és egyre ügyesebb. Emlékszem eleinte 1 éve 4 hónapja alváskor néha bepisilt még, nem evett tisztán, kb ő volt a csoportban akinek a legtöbbet kellett segíteni de nagyon gyorsan fejlődött és fejlődik azóta is. Első gyerek, emlékszem 1-2 éves kora között én annyi fejlesztő játékot meg sokmindent vettem, az autóin kívül semmi sem kötötte le. Ő egy nagyon nyugodt gyerek, nem kifejezetten hisztis vagy akaratos. Bevallom nekem sokszor megfordult a fejemben, hogy valami nincs rendben. De 1,5 évesen még a státuszkérdéseknél nem ütközött ki a lemaradás, 2 évesen már igen de erre a gyerekorvos annyit mondott, vigyük vissza fél év múlva, ezután utalta be. Mindennel együtt a fejlesztés mire elkezdődött, már rohamos ütemben fejlődött a gyerek. Mindegy én csak leírtam nálunk hogy volt.

Ezen már én is gondolkoztam. A tsmt egy része olyasmi, ami a hagyományos ölbejátékokban is megjelenik. Szóval azt tudnám tippelni, hogy azokon kívül, akikkel mindenképpen van vmi gond, még idesorolódik sok olyan gyerek, aki nem kapott elég ölbejátékot.

Másrészt pont a modern cuccok (elektromos pihenőszék, elemes játékok egy része stb) miatt is csökkent lehet az érdemi kommunikáció a családban. Meg az okostelefonozás miatt is. Nálunk a párom nagy telefonfüggő (magamat se mentem teljesen), már szólni kell neki, hogy nézzen fel a telefonból, mert a gyerek csomó interakciót kezdeményezett felé. Két ilyen szülő, és kb szemkontaktus nélkül nő fel egy gyerek.

Harmadrészt mivel azt mondják, a tsmt mindenkinek jol jön, biztis hogy mindenre is megjavasolják, és mivel lényegében a gyerekkel közös testjáték (nagy labdán ringatás stb), jót is fog tenni még annak is, akinek semmi baja nem volt és a csikizés-puszilgatás-levegőbe dobálás is jót tett volna neki.

Negyedrészt a mostani gyerekek a kulcsos generáció gyerekei, olyanok próbálnak nevelni, akik maguk nem kaptak igazi nevelést max fegyelmeztek őket, de azt tudják, hogy ők nem ezt akarják, csak a mit és hogyant nem, így nyilván van egy csomó túlkapás az engedékenység irányába is.

Az 5ös szerintem nagy igazságot mond azzal, hogy mi voltunk a kulcsos generáció (31 vagyok), és ez rányomja a bélyegét arra, ahogyan a gyerekeinkkel bánunk. Bár szerintem kb fele-fele. A másik fele úgy áll hozzá, hogy "én is felnőttem enélkül". Ötéves fiam van. Én az ő korában már egyedül jártam oviba meg haza. Én meg el sem merem engedni szinte séta közben a kezét.

A kérdésre válaszolva: szerintem a szakemberek is többet foglalkoznak a gyerekekkel, ráépült néhány iparág erre, így aztán csinálják a keresletet. Pl nekem úgy tűnik lassan minden gyereket elküldenek dévényeshez. Akkor is, ha csak kicsit várni kellene.

A vegyes csoportot rossznak tartom. Nem lenne az, ha megfelelő lenne a létszám arány, de tapasztalatból tudom, hogy sokszor túl sok kicsire jut 3-4 nagy. Sajnos látszik az iskolába kerülő gyerekeken, ha ilyen összetételű csoportból jönnek: akinek olyan a természete, hajlamos "infantilizálódni", korosztály alatti a probléma kezelése, stb. Nehezen szoknak át az iskolai tempóra.

Nem vagyok szakértő, de azt figyeltem meg, hogy a kevés irányított játékot játszó, viszont sok felfedező, önálló tevékenységet végző gyerekeket nemigen kell fejleszteni. Inkább neveltetésből vagy intelligenciából fakadó problémáik vannak, ha vannak.

Sokat kell vinni a gyerekeket a természetbe, nem kell fogni a kezüket mindig. Hagyni kell bogarászni, felfedezni.

Viszont a gyerekek sem egyformák, mégis sokan túlzottan féltők, vagy megengedők a nevelésben. Van olyan gyerek, akit szigorúan kell fogni, van, akinél ez nagyon káros. Nincs mindenkire egyformán érvényes nevelési elv.

Nálunk is ilyen gond van. Nem tudjuk, mi az oka.

A legkisebb, harmadik gyereknél.

Fura, de már a terhesség alatt is mindig két hetes lemaradást mutatott. Császárral született, a kiírt napon jele se volt, hogy ő ki akarna bújni. Valószínűleg ő még egy-két hetet a pocakban töltött volna, ha rajta múlik.

Később kezdett el mászni, járni, ugrálni, szóval mindent. 3 éves lett, és a védőnő meg a gyerekorvos meg azt mondta, hogy türelem, utoléri a többieket. De nem ezt látom.

20-30 szót mond. De alig beszél. Nem is gügyögött, nem utánoz. A hintán fél, nyakba ültetve fél, nem szereti, ha dögönyözzük, babusgatjuk.

Két nagyobb gyerek mellett sosincs csend, állandóan dumál valaki. Visszük játszóra, jó időben ott az udvar. Homokozhat, sarazhat, felfedezhet, csak azt korlátozzuk, aki veszélyes, egyébként nem érdekel, ha nyakig koszos, vagy szétszedi a játékot. Sokat visszük emberek közé, kirándulni, van háziállat, visszük gyerekek közé. Két éves korig hordoztuk, addig volt anyatejes is, kötődő nevelés hívei vagyunk. A testi kontaktust, játékot, ringatást megkapja. És mégse. Se a beszéd, se a mozgás nem fejlődik megfelelő ütemben. Állandó lemaradásban van.

Az értelmi képességei jók, nem ez a baj. "Csak" olyan, mintha nem 3 éves lenne, hanem 2. Kisebb is, mint a kortársai.

Oviba "természetesen" nem veszik fel így.

Egyelőre jobb is. Sajnos ha itt oviban elkönyveli a kedves pedagógus, hogy hülye a gyerek, az rajta is marad. A tesókat is el kellett vinni innen másik suliba. Ők is 8osztályos gimiben tanulnak, és jó jegyeik vannak. De nem várhatunk negyedikig, hogy utolérje a többieket.

Kicsit elkeseredtünk, kicsit nehéz, dolgozni így nem lehet, de megyünk előre. Ami kimerül abban, hogy két hete várjuk, hogy hívjon a nevtan, mikorra kapunk időpontot. Röhej.

Csak egy félmondatodat emelném ki: "pedig mióta járni tudnak állandó a bicikli, futóbicikli, játszótér, foglalkozások, köteles kaland-es kalandparkok, erdei kirándulás, fáramászás...stb.ennél nagyobb fejlesztés éveken keresztül nem elég"

Nem elég. Nem elég napi 1 óra bicikli, futóbicikli, játszótér, havi egy erdei kirándulás és évi egy köteles kalandpark. Fára a mai gyerekek többsége nem mászhat.

Azt mondod, a mi gyerekkorunkben negyedennyi lehetőség nem volt, és ez igaz. Viszont sokkal többet mozogtál. A mi gyerekkorunkban még akkor sem volt szokás mindenhova autóval járni, ha egyébként volt kocsi a családban. Te is képes voltál 3 évesen a lábadon lejutni A-ból B-be, ami a mai gyerekek egyre nagyobb részének kihívás, mert néhány száz méter miatt is autóba ültetik őket. És ez kihat az idegrendszer érési folyamatára, pótolni kell.

Úgyhogy én nagyon azt tudom neked javasolni, hogy ha ezt el szeretnéd kerülni, ne a napi 1 óra futóbiciklizéstől várj csodát, hanem szoktasd a gyerekedet arra, hogy a lábán közlekedjen. Csodát ér.