Honnan lehet tudni hogy idegrendszeri éretlenség vagy autizmus? 2 éves kor alatt hogy különböztethető meg, ha sok az autisztikus tünet?

Sehogy. Majd 3-4 éves korában. Ha addig is kap fejlesztést, akkor amennyiben nem autista, a "tünetek" többsége az éréssel megszűnik.

Ha valóban autista, akkor nem növi ki, max. ha magasan funkcionáló, akkor sok mindenben kompenzál.

Nem vagyok szakértő, szóval nem akarom én se diagnosztizálni, csak ötletelek.

A hallása rendben? Nagy "divat" most a túlhallás, azaz vannak, akik 0 decibel alatt is hallanak, ezért a beszédet nem tudják kiszűrni a többi zajtól, nem tudnak rá koncentrálni. De ezt is csak 3, sőt inkább 5 éves kor körültől lehet szűrni, amikor már közreműködőbb a gyerek. Az lehet erre gyanús jel, ha pl. előbb énekel, mint beszél meg ha utálja a túl sok ingert, hangosat, pl. nagyobb társaság, illetve ha mindig nézi a szájadat is. Ez simán vezethet magatartászavarhoz is, hiszen nem fejlődik olyan ütemben a verbális memóriája és a szóban elhangzó utasításokat, magyarázatokat egyszerűen most még nem rendesen érti, óvódásként meg félpercenként elfelejti. Kevesebb ingert (akár pl. fülvédő és persze ne menjen a tévé) és lassabb beszédet (éneklés...) szoktak javasolni ennek kijátszására.

Hogy nem beszél, az nem "gáz" még (mindkét gyerekem 2 és fél éves kora után kezdett beszélni, 3 éves korig van a türelmi idő), integetni, puszit adni meg bármit utánozni sem kötelező akarni, amit te mutattál. Korosztályukat már inkább utánozzák (a nem félős típusok), szimplán mellettük állva, ahelyett, hogy együtt játszanának velük (az majd 2 éves kor körültől jön).

Hogy nem hallgat a nevére (nem akkor, amikor pl. hogy ha belemerült valamibe, az természetes, meg az is, ha a "nem"-et szelektíve ignorálja) sosem, az már gyanús lehet autizmusra.

Illetve ha nem mutogat, hogyan kifejezi azért feléd, mit akar? Csak kért már valami olyat, amit nem ért el? Gyerekek között, pl. játszótéren, senkitől nem akart már elvenni valamit? Gyerekekkel hogyan viselkedik? Ha csak rád van matricázva és azért nem vegyül, az még szintén nem gáz, vannak, akik csak két, két és fél éves kor után kezdenek oldódni és érdeklődni.

Egyébként meg az autizmus is nagyon tág spektrum, de sok szimpla embernek vannak autista vonásai, a babák, kisgyerekek meg pláne felvesznek néha hónapokra mindenféle tikkeket (pl. mindent sorba rak vagy csak bizonyos színű tányérból eszik vagy az ötödik lépcsőfoknál le kell guggolni... stb.), amik ismétlése biztonságot ad nekik.

"Tünetek:nem mondd egy szót se" nem is kell még

"nem hallgat a nevére" - nem engedelmeskedik vagy szerinted nem is tudja a nevét? Előbbi nem furcsa, utóbbi az.

"nem mutogat,nem ad puszit" - mutogatás még ráér, puszit a 4 évesem se ad.

",nem játszik gyerekekkel" - 3 éves korig jellemzően egymás mellett játszanak, nem egymással. Még a nagyon szociálisak se játszanak egymással 2-2,5 előtt. Nagyon korán várod el ezt.

"nem utánoz" - nem pakolgat, nem telefonál, nem törölget? Írod hogy igen, akkor utánoz.

"Kérésre nem hoz nekem semmit" - nem érti vagy csak már dacol? Rá se néz, ha mondod, hogy "hol a labda?"

A kettesnél a pont.

Másvalaki válaszát meg antireklám gyanánt idézem:

"[...]Ha addig is kap fejlesztést, akkor amennyiben nem autista, a "tünetek" többsége az éréssel megszűnik.

Ha valóban autista, akkor nem növi ki, max. ha magasan funkcionáló, akkor sok mindenben kompenzál."

Bár részben kitérő az alábbi téma, fontos tudni:

NE kapjon addig se fejlesztést. Csak MAJD két és fél éves korától, ha egyértelmű (és hiteles) diagnózist kapott. (Abban egyetértünk, hogy addig meg úgysem derül ki, pont mert életkori sajátosság az autisztikus tünetek.)

Tilos a gyerekeket tanítani, oktatni, direkt módon fejleszteni 7 éves kor előtt -néhány fajta kivételes módszertől, hozzáállástól eltekintve- (bár a 6 éves kor határeset, fokozatosan volna szükségszerű a kisiskolásokat egyre inkább az oktatásnak kitenni). Igen kevés a kivételes tényező (pl ha a gyerek kérdez, válaszolunk neki a korának megfelelő módon, valamint tömören, kedvesen).

Ellenben 95%-ban indirekt módon neveljük a 7 év alatti kisgyermekeket.

A gyermek azért jár óvodába elsősorban (amellett, hogy testi- és érzelmi biztonságot nyújtunk számukra), hogy

kibontakoztassuk a (saját) személyiségét,

valamint hogy a legelemibb tevékenysége:

a spontán, szabad játéktevékenység

lehetősége kielégüljön, hiszen ezáltal tanulja a világot elsősorban, ez a LEGfejlesztőbb tevékenység számára!

(Bár egy jó óvodapedagógus az ő szakértelmében OLYKOR óvatosan tereli az óvodások játékát, általában egyénre szabva a gyerek fejlődési állapota függvényében.)

Valamint ezáltal is feldolgozza érzelmeit, ösztönösen (azaz elaborál).

Lásd: ONAP = Óvodai Nevelés országos AlapProgramja:

"ÖTÖDIK (V.) :

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

Játék

1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie[...]"

[link]

"[...] tikkeket (pl. mindent sorba rak vagy csak bizonyos színű tányérból eszik vagy az ötödik lépcsőfoknál le kell guggolni... stb.), amik ismétlése biztonságot ad nekik."

A babákra, totyogókra utalt, akitől idéztem, és bár rendben is van a zárójeles rész, csak az a bibi, hogy ezt nem tikknek hívják. A tikkelés problémára utal, több formája létezik, pl erős pislogás, vagy pl önkéntelen vállrángatás, stb.

(Egyébként kb 2 és fél éves korig természetes az érzelmi érésre nézve, hogy a hozzászóló által felsoroltak érzelmi biztonságot adnak a kicsiknek, ellenben 2 és fél, főleg 3 éves kortól egyre inkább utalHAT autisztikus tünetekre -egyúttal szükségtelen érzelmi kapaszkodókra, tehát érzelmi, és/vagy szervi blokkokra utalhat-, bár az autizmus spektrumzavar valóban széles spektrumú, enyhétől a súlyosakig.)