Szeptemberben megy suliba. Óvónő szerint nem érett. Okos csak zavarban van sokszor. Nem válaszol ha kérdezik, de a feladatokat jól oldja meg. Hova vigyem, h feloldodjon?

Napi 6-8 órában az óvónő van vele. Abban az időszakban, amikor az iskola lesz, és olyan jellegű (csak egyszerűbb) foglalkozásokkal, mint majd a suliban lesz.

Ha szerinte nem érett, akkor lehet, hogy igaza van. Amit írsz problémaként, az pont majd az idővel érik meg, és lehet, kellene még egy év. Ha most nem, akkor legfeljebb elsőben duplázik. Lehet úgy is, és talán most már ez az egyszerűbb megoldás.

Saját tapasztalat: az én lányom ugyanígy volt 2 évvel ezelőtt. El is küldött minket iskolaérettségi vizsgálatra az óvónő, pedig októberi, szóval így is 4 évet járt oviba. Az eredmény az volt, hogy mehet iskolába, és az én véleményem is ez volt.

Az enyém mondjuk általában válaszolt a kérdésekre, csak vagy suttogva, vagy motyogva, amiből nem lehetett érteni semmit.

Most másodikos a csaj, a legjobb tanuló az osztályban és teljesen magától benevezett a mesemondó versenyre, ahol ugye közönség előtt kell megszólalni, szerepelni! Nem mondom, hogy nem izgul (nem is mindig ér el eredményt ezeken), de kiáll, és én nagyon büszke vagyok rá emiatt.

Nálunk 3 dolog segített:

- önbizalomerősítés

próbáld meg megtalálni miben jó, és vmi azzal kapcsolatos elfoglaltságot találni neki. Az én lánykámnak már az is önbizalmat adott, hogy jól és könnyen ment neki a suli, a tanulás. Mondjuk ő ráadásként országos döntőig jutott egy tanulmányi versenyen (írásbeli volt), utána meg egyenesen szárnyakat kapott.

- amit az előző válaszolók is írtak, bekerült egy olyan jó kis összetartó csapatba (nálunk ez a mazsorett volt), ahol elfogadták olyannak amilyen, segítették, mert ő volt a legkisebb, és sikerélménye is lett egy idő után. Imádja most is, nem újdonság már neki a szereplés sem és önbizalmat ad ez is, ahogyan egyre jobban megy.

- ő választotta ki a tanító nénijét (végül iskolát is ez alapján választottunk) és azt kell mondjam tökéletesen ráérzett, hogy neki milyen tanító való. Sokkal jobban megtalálja vele a hangot, mint az óvónénivel, ő sajnos egyáltalán nem tudta megnyitni.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem, a lényeg hogy nekünk szerencsére az iskolában nem okozott gondot a dolog, első félévben még néha suttogva beszélgetett a tanító nénikkel (inkább ha vmit kérni v. kérdezni kellett), de teljes természetességgel kezelték. Soha nem lesz ő sem egy nagydumás, társaság középpontja emberke, de ő ilyen, így imádjuk:-)

Drukkolok, hogy nálatok is hasonló pozitív változások legyenek!