A te gyereked naponta hányszor mondja, hogy nem tudom?

Teljesen megőrjít vele, hiába tudom, hogy csak a kudarcot akarja elkerülni vagy inkább mást csinál, mint koncentráljon vagy nem akar valamit csinálni,, néha azt hiszem, hogy rettenetesen buta.

5 éves. Ha olyanja van, a nevére is azt mondja, hogy nem tudom, mi van a képen(kutya) azt mondja nem tudom, felkapcsolni a villanyt nem tudja, ezt nem tudja, azt nem tudja, zoknit felhúzni, felvenni egy érmét a földről, behozni egy mandarint(magának), elrakni a játékot, hogy hol a kuka(5 évr ugyanott), hol a hűtő, mi az előbbi mondat, amit mondtam, ki vagyok én, süt e most a nap..

Már olyan szinten kikészít, hogy elmondani lehetetlen. Amúgy mindenki dicséri az intelligenciáját, rajzokon, most iskolaérettségen, oviban is jól szerepel, de 5ből négyszer megmakacsolja magát és “nem tud” semmit.

Oviban, felmérésen, itthon, képes utána úgy sírni, hogy szinte el is hiszem, hogy nem tudja, hogy fiú e vagy lány, én meg egyre frusztráltabb leszek. Minden 5. alkalommal meg ott a csoda, hogy milyen fene okos ez a gyerek, de a többi alkalommal fél óra rimánkodás, győzködés, dicsérés, játék és sokszor akkor sem képes kinyögni olyan dolgokat, amiket tud.

Keservesen nehéz, ma minden második mondata a nem tudom volt, de már képes beépíteni akkor is, ha magától beszél, tehát nem válaszra. Egyébként babakora óta a próbálkozásokat díjjazom, minden nap százszor kiemelem, hogy nem baj ha nem sikerült, legalább megpróbálta, csak akkor sikerülhet, ha próbálkozik, blablablaa úgy érzem minden igyekezetem ablakon kidobott szócséplés. Én mindent googlezok és próbálkozom egyedül, max káromkodok egy gyerekbarátat mielőtt megpróbálom, fene se tudja, hogy mitől alakult ez ki. Úgy érzem semmi olyat nem kérek/kérdezek, ami nehéz lenne neki, direkt sosem szidom sehogy, és mégis egyre rosszabb ez a nem tudomozás..

Nálatok van ilyen?