Ti is csak egész nap pakoltok a 1,5 év körüli gyereketek után?

Többféle megoldás is van.

1. Abbahagyod a nyafogást, befogod a szád és angyali mosollyal pakolsz egész nap.

2. Elengeded a rendet, és csak bizonyos időközönként raksz rendet.

3. 2-3 játék kivételével elraksz mindent a pincébe, padlásra, tárolóba. Kialakítasz 1 szekrényt, amiből pakolhat a gyerek, a többire gyerekzárat teszel. (5 percig ellesz vele, amíg rájön, hogyan kell kinyitni).

+1 hosszútávú projekt: megtanítod a gyereket elpakolni maga után. Ez hatalmas türelmet igényel, rongyosra fogod beszélni a szádat, de pár év múlva lesz eredménye.

Csakis alvások előtt pakolunk össze. Gyerek, az a dolga, hogy játszon és nem mi vagyunk a lakásért, hanem az értünk. Mivel egy idő után elkezdi kombinálni a játékokat így én sosem pakoltatom el az előzőt, mert lehet, hogy azt 5 perc múlva bevonja egy másik játékba. Engem a konyha gányolás és az állandó morzsahegy, a szennyes ruhák végeláthatatlan netovábbja jobban zavar. A takarítás kapcsolt ki gyerek előtt, nah most az idegesít a legjobban. Jóból is megárt a sok :)

Próbáld elengedni a dolgot. Nekem sokat segít, ha arra gondolok, hogy egy játékban felszabadult anyuka képe él majd a tudatalattijában és az is, hogy ezeket a perceket most kell megélni vele. Inkább figyeld árgus szemekkel a játékát, az arcát, mint azt, hogy mit pakolt szét már megint ;) Hidd el abban legalább örömet lelsz, töltődsz a mosolyokból és utána könnyebb szívvel pakolsz el este.

Mi kb ennyi idősen kezdtünk el közösen összepakolni. Na nem egész nap, a délutáni alvása előtt és este- Kezd el szerintem Te is, mert ebben a korban ez még móka nekik :)

A rászólást sima játék esetén nem értem. Az én fiam is játszik mindennel egyszerre. Igen, sok játék van szanaszét, de ameddig játszik velük én nem szólok rá. Persze, ha csak a dobálás a cél, akkor igen, azt nem tűrőm, ne dobálozzon.

Kicsit legyél lazzább, egy gyerek rumlival jár :) Az én fiam most lett 2, és most jutottunk el oda, hogy ameddig nincsenek összeszedve a duplo-k, addig nem boritjuk ki a favonat alkatrészeit. De együtt szedjük össze. Így lasabb, de így tanulja meg.

Szerintem a kérdező gyereke is olyan, mint az enyém. Szétdobálja az építő kockákat, játszik vele fél percet, otthagyja, Szétdobálja a plüssöket, játszik vele fél percet otthagyja, aztán 10 perc múlva káosz az egész lakás, és ugyanúgy nem hagy főzni, mosni, stb. Ez persze, hogy idegesítő. Ha azért dobálná szét a játékokat, hogy tényleg lefoglalja magát és játsszon vele, az engem sem zavarna.

Én azt csinálom, hogy mikor megunta és jön hozzám hisztizni, akkor szépen össze is pakoltatom vele, így megtanulja, hogy ha nem játszik a játékkal akkor azt bizony el kell pakolni, nem hever a szoba közepén estig úgy, hogy hozzá se nyúl.

Én nem pakolok egész nap. Nem vagyok hajlandó ebbe tönkremenni. 14 hónapos, de már kb 10 hónapos kora óta segít este elpakolni. Addig meg kb nem is érdekel engem se. Ha valaki idejön akkor vegye tudomásul hogy itt kisgyerek van és én pedig nem akarok idegbajos anyuka lenni. Nyilván pakolok azért napközben valamennyit én is, de nem sokat. Épp csak annyit amennyit idegileg elbírok. Lelkiismeret furdalas nélkül lépem át a konyhában szétdobált műanyag edényeket amivel játszani szokott és a nappaliban is gond nélkül rugom félre a játékait.

Esténként viszont közösen pakolunk össze. Nyilván sokkal gyorsabb és hatékonyabb lenne egyedül, mert sokszor kezd el újra előpakolni mikor végeztünk. De nem hagyom magam, és addig pakolgatom vele míg végre békén nem hagyja.

De elhiszem ha valakinek ez a gyengéje és megértem. Nekem az étkezések a gyengéim... Engem ott kerülget az idegroham... Én meg ezt tolerálom nagyon nehezen, hogy minden csupa kaja a végére...