A második gyereket is lehet annyira szeretni, mint az elsőt?

Ez butaság, de nagyon!!

Szia! Az én lányom a hónap végén lesz kétéves és valahogy úgy vagyok vele, mint te a tiéddel. Viszont nálunk most kellene, hogy szülessen a tesó (már két napja túlhordom), szóval mi bevállaltuk. Egyelőre én sem tudom, hogyan lesz, de azt gondolom, hogy az a határtalan szeretet, ami a lányom születésekor eltöltött, most sem lesz más, ezzel az új kisemberrel sem. Hiszen olyan sokan nevelnek 3 vagy több gyereket is, egészen biztosan igaz ebben az esetben is, hogy a szeretetből annál több van, minél többfelé osztod. :-)

Most le fognak pontozni, mert nem az egyenválaszt mondom, de baromi őszinte leszek veled: én nem tudom ugyanúgy szeretni. Pedig már 10 hónapos a kicsi is, és természetesen nagyon-nagyon szeretem, imádom, meghalnék érte, de azt a szerelmet, amit az első iránt éreztem, érzek... azt nem érzem. De tudom, hogy a kicsivel majd máshogy alakul a kapcsolatunk ki, neki most kezd nyiladozni az értelme, most kezdem felfedezni rajta a tudatos ragaszkodás jeleit, és ilyenkor annyira, de annyira bele tudok bolondulni :)

14 hónap korkülönbséggel szültem. Azt a tizennégy hónapot kizárólag annak szenteltem, hogy imádott kislányomnak mindenből a legtöbbet tudjam nyújtani. Szülés közben azért rázott a zokogás, mert 4 napig a kislányom nélkül kellett lennem, ugye a kötelező kórházi megfigyelés... Míg bent voltunk a kórházban csak néztem a kisfiam és legbelül haragudtam rá, hogy most nem én lehetek a kislányommal ő miatta. Aztán hazamentünk, én azért haragudtam rá, mert mindig akkor kellett etetnem, altatnom, amikor a nagy éppen törődést igényelt volna. Nekem csak az jutott, hogy irigykedve néztem a kislányom a fotelból (szoptatás közben), hogy az Apját imádja a törődésért cserébe. Aztán pontosan nem is tudom mennyi idő kellett, de ahogy közös napirendet sikerült kialakítani a két gyereknek, úgy sikerült egyre többet foglalkoznom a nagyobbikkal is. Ez kb. a kicsi 6 hetes korára sikerült. Aztán egyre és egyre jobban a szívemhez nőtt a kicsi is. Sosem gondoltam volna, de nem tudom megkülönböztetni egyik gyerekemet sem. Tényleg ugyanúgy szeretem mind a kettőt. Szóval az elsőbe már a születése utáni első percben beleszerelmesedtem, a másodiknak egy picit tovább tartott míg elcsábított, de sikerült. Különben az Apukájukon is ugyan ezt vettem észre.

Eleinte nem fogod úgy szeretni, de ahogyan cseperedik a kicsi is és mosolyog, gagyog, mocorog egyre jobban fogod szeretni és egy nap azt veszed észre, hogy mind kettőt egyformán szereted. Ehhez el kell telnie pár hónapnak, de megéri. Vágjatok bele, minél kisebb a korkülönbség annál jobban ki jön majd a két babus:)