Hogyan lehet akaratos dacos visszafeleselő gyermeket megnevelni? Barmivel probalkozunk nem hat, nem fog rajta.3 eves lany

Nekem a fiam 3 éves, abszolút normális körülmények között, ésszel, szeretettel neveljük, szabunk neki határokat, adunk választási lehetőségeket.

Emellett egy hónapja kifordult magából, mindenen artikulálatlanul ordít, amit nem kaphat meg (pl. csoki, édesség), ordít, ha valami nem sikerül neki, ordít, hogy óvodába kell menni (amúgy imádja) és ordít, ha én csináltam meg valamit, amit ő akart, de nem szólt időben (pl. Felkapcsolni a villanyt a ház folyosóján).

Amiért tegnap üvöltött, ma máshogy csinálom. Ma azért üvölt, mert máshogy csinálom. Folyamatos visszajelzéseket kap, ha egy viselkedés nem megengedhető, vannak megvonások, következmények, emellett igyekszünk emelni az együtt töltött minőségi időt, mert tudjuk, hogy az segít az egyensúlyra visszatalálásában.

Es mindemellett egy borzalom minden reggel, és majdnem minden oviból hazajövés, mert rikácsol, rúgkapál és vergődik. Hároméves, ez ilyen, akkor is, ha mi vagyunk a Terézanya, és rommá tépjük a szánkat naponta százezerszer. Akkor sem holnapra lesz változás, hanem sokkal több idő elteltével, és közben egy kicsit minden nap meghalunk, mert a gyerekünk az élete első nagyobb érzelmi válságában van, amikor hatalmas az öntudata, de az idegrendszere éretlen az érzelmei kezelésére. Be kell még ezt hozniuk, gyakorlással. Nagyon rossz, én speciel két-három naponta kiborulok, mert érzelmileg elképesztően megterhelő random időközönként csesztetve lenni, önuralmat gyakorolni irracionális, néha agresszív kitörésekkel szemben, megfelelően lereagálni, tanítani, példát mutatni. Nyilván nem sikerül mindig.

Ki kell ezt valahogy bírni, vége lesz egyszer.