Tapasztalatokra vagyok kíváncsi, van köztetek olyan akinek a 2. gyermeke is olyan örökmozgó, eleven, dacos, makacs és önfejű lett, mint az első?

Nekem az első akaratos, önfejű, követeli a figyelmet, a kicsi (1,5 év a korkülönbség) meg pont az ellentéte. Nyugodt, kicsit olyan alamuszi nyuszi típus. Viszont nagyon jó, hogy van a kistesó, mert a nagynak meg kellett tanulnia, hogy nem mindig ő van a középpontban, bizonyos dolgokat meg kell osztani, néha várni kell, stb. Ha nincs a kicsi, akkor lehet, hogy nagyon nehéz időt élnénk most.

Más gyereknél azt látom, hogy ahol ilyen karakterű a gyerek és nincs testvér, ott a gyerek megszokta, hogy mindig ő van a figyelem középpontjában, nehezen játszik másokkal, nem bírja elviselni, hogy az anyja mással beszél, minden azonnal kell neki, ha nem kapja meg, akkor jön a hiszti, stb. Két ilyen ismerős egyke is van a környezetünkben, nagyon nehéz velük a szülőknek. Olyan egykével, amelyik nem ennyire makacs és erőszakos, ott nincsenek problémák, de ennél a két gyereknél igen.

Első gyermekem fiú,nagyon eleven,nagyon mozgékony ,hiperaktív.

Második gyermekem lány ,sokkal nyugodtabb ,együttműködőbb,simulékonyabb .

Első vagyok.

Az enyém is szerette a gyerekeket, ezzel nem is volt gond. Hanem az, hogy ha egyedül lett volna, akkor bármi van, akkor azonnal tudtam volna reagálni. Azonnal megnézni a rajzát, azonnal odaadni a ceruzákat, azonnal tálalni a levest.. jól el is lett volna kényeztetve, mint pl az erősebb karakterű gyerekbarátoknál is, ahol nem lett tesó, ők nem tanultak meg várni, anyát megosztani. Van amelyik nagyobb már és kiborul, ha az anyja más gyerekkel foglalkozik két percet is, vagy pl. beszél az anyja, ő odamegy és közbevág. Ha várni kell, akkor már jön a hiszti - és ezt pici gyereknél még elnézi az ember, de kisiskolás korban már nem. Nekem mivel ott volt a kicsi és őt is el kellett látni, a nagy rá volt kényszerítve, hogy várjon, engem megosszon.