Na szóval! Szegény Kisfiú anyukáját agyon taposták sokan, amikor a kicsit elütötte az autó. Merthogy olyan nincs, hogy nem fogom elég erősen egy 4 éves kezét! Hogy is van ez? Hol vannak ezek a megmondó anyukák?

Minden második nap biciklivel megyünk. Én úgy biciklizem, hogy a gyerekem előttem. Mindig! Én picit mellette, a hátsó kerekénél!Soha! soha! nem hagyom, hogy mögöttem menjen!Főleg nem ovisat! De a 10 éveset sem, csak mellette már nem megyek, hanem mögötte. A kicsit óvom még. Viszont gyerekem tépte már ki a kezét a kezemből, sőt, szaladt is ki az útra! Ahány gyerekem, annyi féle habitus! A legksiebb,amit kigondol, megteszi, mégha előtte ígérte is meg. Tehát én egy másodpercig nem szóltam egy rossz szót sem a kisfiú anyukájára. Sajnos szerencsén múlik. Az viszont nem, ha aktív gyerekem előttem rohan 10 méterre vagy mögöttem biciklizik. Illetve az is nyilván szerencse, de az már felelőtlenség.

Nem szoktam nézegetni az adatlapokat, de teljesen kiakasztottak a hozzászólások, miközben konkrétan a szemem előtt a tudatos nem figyelés. Sőt legutóbb a telefonozó játszótéri anyuka gyerekét kaptam el, aki egyedül rohant a forgalmas parkoló felé!