Van itt olyan szülő, akinek kicsit más a gyereke mint a többi? Vagy furcsa?

Pontosan miben nyilvánul meg az, hogy "furán más"? Mert ez azért elég sok mindent jelenthet.

Mozgásában? Viselkedésében, A többiekhez valóviszonyában? Gondolkodásában? Logikájában?

Ahány gyerek van a környezetemben mind “fura” és “más” a többihez viszonyítva. Az unokahúgom hümmög, az öccse néha úgy néz és viselkedik mintha egy horrorfilm csendes gyilkosa lenne, a szomszéd sráca morog, a sógoromék fiáról meg estig írhatnék.

Az enyém halmozottan is “problémás”, indulatos, úgy röhög mint joker. A védőnő szerint vagy hiperaktív vagy szuper intelligens.

Ezek csak azok , amik külső szemmel is észre vehetők és teljesen normális gyerekekről van szó (na jó a fiam miatt most kicsit belém ültette a bogarat a védőnő, de na majd meglátjuk).

Szerintem minden gyerekben, emberben találni olyat, ami “fura” ez tesz minket egyedivé, többek közt.

Igen, az enyém. Vannak furcsa dolgai, elvileg spektrum szélén van, nagyon a határon, de szerintem sokmindenből egy hangyányit érintett

Pl nem jegyez meg arcokat-neveket, egy év ovi után sem tudja a legtöbb gyerek nevét-jelét-anyját, más gyerekek meg felismernek engem, ha megyek a gyerekemért és szólnak neki, felismerik melyik kinek a cipője..

Iszonyú jószívű, kicsit elvarázsolt gyerek, a saját világában él, aktív, pörög és bevon random embereket is, felnőttet gyereket egyaránt szenvtelenül leszólít/megszólít. Ha megyek érte, minden csoportból felismerik és köszönnek neki, odaszaladnak, de neki fogalma sincs, kik azok, de örül nekik és barátként üdvözöl másokat. Népszerű.

Nagyon intenzíven él meg érzelmeket, jókat és rosszakat egyaránt, ez impulzivitás, de nem mindig szélsőséges és nem mindig ugyanarra, sokszor ami egyik nap zavarta, vagy aminek egyik nap örült, másnap nem. De ezt képes 1 órás időben is eljátszani, vagy akár pár perc alatt lefut benne, hogy rossz napja volt, gyűlnek a könnyek a szemében, aztán elhallgat, könnyek el, telimosoly és már jó napja volt, 10 másodperc alatt.

Az empátia kicsit lassabban fejlődik benne, ha épp felismer valami rosszat, nagyon együtt tud érezni, ő is sír, de pl nem esik le neki, hogyha másra azt mondja, hogy lassú, akkor ez a másiknak rosszul esik, hiába magyarázom.

Tudom, hogy nagyon intelligens, mert a rajzaiból és a labirintusmegoldásból, puzzleből kitűnik, de néha olyan érzésem van, hogy vagy tökbuta, vagy máshogy gondolkozik, iszonyú egyszerű dolgok nem mennek, pl hol a zsepi(5 éve ugyanott van) vagy mit ettèl ebédre és azt mondja, hogy jót hintázott.

Nem minden kifejezést ért, sokat rosszul használ, de imád beszélni, jó a memóriája, egy rakás dalt, viccet, szókapcsolatot, meséből mondatot felidéz és random bedobja, ha valami emlékezteti rá. Bújós, puszilós, komiszkodós gyerek, aki csintalankodik, bosszant, hogy nevessünk. Most menő az adok egy puszit és belefúj az arcunkba, majd nevet a pukihangon.

Szerintem nagyon valósàgosnak él meg képzelt dolgokat, és sokszor elrugaszkodik a valóságtól, lehetetlen dolgokat mesél teljes àtéléssel-sír, nevet meg sem történt-nem úgy történt dolgok miatt.

Abszolút “ösztönös” gyerek jó logikai és szociális érzékkel. Hálistennek gyönyörű is, leszólítják vadidegenek, hogy milyen szép, utánafordulnak, hogy jobban megnézzék.

Biztosan boldog lesz felnőttként, mindene megvan ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait, különlegesnek érzem és már nem tartom rossznak a másságát (6 féle diagnózist kapott 6 különböző szakembertől, aztán végülis mind azt mondta, kinőtte, tökmindegy mi a gond, volt e gond, már nincs, ha van is, nagyon a határon van). Rengeteg ellentmondó véleményt is kaptam, pl a figyelme nem is létezik egyik dokinál, aztán 40 percig bármilyen feladatot megcsinált másik gyógypednek, nem győzte dicsérni.

Vagy egyik gyógyped leszólta, milyen gyenge az egyensúlyérzéke, előtte két héttel másik gyógyped ódákat zengett, hogy 2 évesen domború felületen térdrogyasztva magától egyensúlyozik.. De nagymozgásokban és finommotorikában is eltérőeket mondtak..

Régen rettegtem, hogy valami súlyos gond van, súlyosbodni fog, mindenki rámhozta a frászt, pedig csak más és szerencsére a mássága nagyrészt pozitív dolgokat hoz, ha az a kevés negatív nehezebb is néha. Egyértelműen pozitívan senki sem nyilatkozott róla, valamit dicsértek, másban teljesen lehúzták, teljesen ki voltam készülve.

Nem mindenki tudja kezelni, de már tudom, nem is kell, hogy mindenkivel kijöjjön.

5 éves, nagyon bírom:)

Én magam voltam 'más' gyerek, mint a többiek, és felnőttként is normális kereteken belül, de kilógok a sorból.

Gyerekként mindig a felnőttekkel voltam, az óvódában játék helyett az óvónőknek segítettem, velük beszélgettem felnőttes dolgokról, hírekről, időnként politikáról.

Időnként képes voltam elvontan gondolkodni, pl. mintha kívülről láttam volna önmagam a világban, és képes voltam azon filozofálni, hogy hogy kerültünk mi emberek ide, honnan vagyunk, miből van a testünk, hogyan vagyunk képesek működni, gondolkodni, érezni...

Felnőttként is képes vagyok sokszor szokatlan módon megközelíteni, gondolkodni témákról, néha olyan dolgokat tudok, amiről sosem hallottam, mégis egyszer csak előjön a tudatomból, fogalmam sincs, hogy honnan (pl. vizsgán olyan dolgokat mondam el az egyes agyterületek működéséről, amit én is akkor tanultam meg saját magamtól. Csak úgy jött...)

Mindig is furának éreztem magam, de igyekszem tudatosan úgy viselkedni, olyan dolgokról, és úgy beszélni, mint mások. Egyébként normális életet élek; van jó munkám, két diplomám, családom, gyermekem.