Kérdésem kissé furcsa lehet. Melyik az a fejlődési rendellenesség amit a szülő fel tud dolgozni?

Szerintem az olyan biztos könnyebben elfogadható, amin vagy lehet segíteni műtéttel, vagy egyszerűen együtt lehet vele élni... vagy persze amiről nem is tudnak, mert ilyen is van. Pl. nyúlszáj szerintem nem gáz, hiszen elég szépen eltüntethető ma már, de hallottam valami felmérést, hogy a magyar anyák többsége ezért már elvetetné tervezett gyereket/terhességet. Olyasmi is van, ami csak felnőtt korban, más miatt végzett vizsgálatnál derült ki a maiaknál, pl. "kicsit" nyitott gerinc vagy nem látható csontkinövés. Lehet egy fejlődési rendellenesség enyhe is, ami kb. kevesebb gondot okoz, mint a ma már elfogadott tejérzékenység vagy a szemüveg (ha belegondolunk, ezek is genetikai hibák), és lehet olyasmi, ami nem mindegy milyen fokozatú - pl. a rövidebb húgycső is viszonylag gyakori fiúknál, de nem mindegy, hogy pár milliméter különbséget jelent az ideálistól vagy már a fenekénél pisil szegény, vagy tölcsérmellkasnál, hogy okoz-e más bajt és javul-e gyógytornára. Belegondolva én bármi kisebb esztétikai vagy javítható hiba miatt biztos nem átkoznám a szerető szüleim, hogy miért jöttem a világra, így ezeket szülőként is könnyebben el tudom fogadni.

csecsemőkori gyomorkimenet-szűkület

Pl 6 lábujj/ kézujj.