Elítélendö-e, ha (pedagogus) apuka tanul a gyerköccel?

Mikor előző válaszomat fogalmaztam, még nem olvastam a 2-es (meg a többi) kommentedet, kérdező.

Kik szólnak meg érte?

És miért veszed magadra ezt?

Egyáltalán: a külvilágot miért kell tájékoztatni, hogy melyikőtök foglalkozik vele?

Amúgy a gyerekkel való foglalkozásnak nem az a célja, hogy a szomszéd, a boltos, az osztálytárs anyukája, a kotnyeles kolléganő becsüljön minket érte. Hanem az, hogy a gyerekünknek jó legyen.

"pl. osztalyfonok es par szulo az osztalybol."

És ezeket a beszélgetéseket hogyan kell elképzelni?

- Képzelje, Marika néni, Jánoskával mindennap tanul az apja.

- Nem lesz ez így jó, anyuka, hát hogy képzeli, hogy nem maga tanul vele?

Mert nekem ez így elég életszerűtlennek tűnik, ne haragudj.

Nevesd ki aki beszól, hogy jó buta :D

Ne mondj el semmit senkinek... Sajna már ezt a világot éljük.

Egyébként pedagógusként volt olyan, hogy nem tudtam egy elsős leckét :D

Nem gondoltam, hogy az előző kérdést is te írtad ki. Azt írod, exanyós. Akkor a gyerek külön átjár minden nap tanulni az apjához? Mondjuk így már kicsit másabb a helyzet, de miért lenne baj, ha apuka segít a fiának?

Egyébként nem az a baj a házikkal, hogy a pórnép nem érti a feladatokat. Ma más levezetés alapján tanulnak és hiába próbálod elmagyarázni a gyereknek a te logikád alapjá egy feladat megoldását, csak mégjobban összezavarja. Ha van pedagógus a családban, az egy nagyon szerencsés helyzet.

A családi viszonyokat kellene rendezni, mert hiába írsz ki kérdést anyós minden egyes beszólásáról, nem leszel vele előrébb.

????????

Ez most komoly?

Már 30 éve is apu tanult velem

Nem az a szokatlan, hogy az apja tanul vele, hanem az, hogy ha ezek szerint elváltatok (?) és a gyerek nálad van, ő mindennap átjár bármiért hozzá. De ezzel sincs baj, csak általában nem ennyire a szomszédban laknak akik elváltak, hogy egy (mekkora?) gyerek oda-vissza ingázzon a szülei között (ahogy sajnos az sem szokványos, hogy apuka ezután sem csak kéthetente látja). Szóval gyanítom, inkább erre csodálkoztak rá, de nem hiszem, hogy elítélően.

Egyébként nem tudom, nálatok, hogy van, de osztom, hogy a szülő sokszor nem jó korrepetitor és csak nyűglődés a vége, ha nem tudja (bármilyen végzettséggel) megtalálni ebben is a hangot, élvezetessé tenni az otthoni gyakorlást, a tanulást és őt is megutálja a gyerek - vagy az a vége, hogy a lelkes szülőt osztályozzák... Ha lehet, érdemesebb önálló házi feladat írásra szoktatni a gyereket, ha meg kell (akár mert lemaradt, akár mert tehetséges), különórára beíratni.