Elítélendö-e, ha (pedagogus) apuka tanul a gyerköccel?

Persze,ezért börtön jár.

Most ez komoly kérdés???

?????

Èn is csak lesek nagyot, hogy miért lenne elítélendö, hogy apuka is foglalkozik a gyerekkel???

Nem elítélendö, az az elítélendö, hogy ha az apuka nem foglalkozik, nem tanul a gyerekkel.

Az, hogy valaki többet tanult vagy kevesebbet az nem számít. Nekem egy diplomám sincsen de napi szinten nézzük át a tananyagot, szerencsére nem kell velük leülni tanulni, mert mindegyik szuper, de ha kellene diploma nélkül is megtudom oldani.

Férjemnek még érettségie sincsen, de ha kell ö nézi át a leckét velük, és ö is pont olyan értelmes mint te diplomásként...

Értem a kérdést!

Nos, természetesen az csak jó, ha egy szülő foglalkozik a gyerekével. Ha van pedagógiai tudása és tapasztalata, az még jobb.

Inkább azt szokták mondani, hogy ha a gyerek gyengén teljesít valamiből, a szülő pedig (jövője miatt aggódva) küzdene a jobb jegyért, akkor nagy általánosságban nem szerencsés, ha ő a korrepetítor. Mert nagyon sokszor oda vezet ez, hogy a gyerekkel türelmetlen lesz ("Még ezt sem tudod?"), és a gyerek meg fogja utálni az együtt-tanulást. Így viszont nem lesz hatékony a dolog, amitől csak még dühösebb, idegesebb lesz a szülő. Ez egy ördögi kör. Ilyenkor szokott segíteni, ha egy idegen korrepetálja. Aki pusztán attól, hogy idegen, máris mást tud kiváltani a gyerekből. Ha pl. egy 14-17 éves lázadó kamaszt egy 20-23 éves egyetemista korrepetál, akkor még lelkileg is sokkal közelebb érzi magához, és jobban elfogadja őt, mint a szüleit, akivel eleve folyton vitái vannak.

Szóval, ha működik, OK; de nem kell meglepődni és bármelyik felet hibáztatni, ha nem működik a szülő-gyerek együtt-tanulás.

Persze, valahol ez halalbüntetéssel is felér.

Nálunk felesben lesz. Amiből apuka jobb ő segít, amiből én én segítek. Amúgy is azon fog múlni ki van otthon delután, mert váltani fogjuk egymást. Ettől nem hiszem, hogy szaranya lennék.