Mi a véleményetek arról az anyukáról, aki bura alatt tartja a gyerekeit?

Megvan a véleményem, de nem az én dolgom. Megtanultam elengedni, ha valami nem tetszik, főleg akkor, ha ezen nem tudok változtatni. Egy barátnőm is csak a kertbe viszi többnyire a gyereket, de nem az én dolgom. Mi sem járunk ki minden nap a játszóra, de kutyát sétáltatni többnyire elmegyunk, pedig kint van a kertben, nem lenne rá föltétlenül szükség. De ha máshova nem, boltig minimum kimegyunk. Aztán jönnek a hidegek, jön a tesó, már kevesebb lehetőség lesz rá. 🤷‍♀️ De persze csak egy darabig.

Sogornőmék így nevelték a gyereket,számukra felér egy tragédiával ha elképzelik hogy a gyerekük egy falusi rendezvényen,a többi kis kölyökkel hentereg a fűben. Nem kapott időben darabos ételt,ezért a mai napig képtelen normálisan rágni. Ő is folyton beteges,mert nem tudott az immunrendszere megerősödni,mindentől és mindenkitől tiltva volt és van a mai napig is. A röhej az hogy nem veszik észre hogy ezt ők okozták. A véleményem az hogy ők tudják mit csinálnak a kölykükkel,de ne nézzenek rám gyilkos tekintettel ha az én gyerekem elköhinti magát a fiuk társaságában. A maguk módján mindent megadnak a gyereknek,de a fent leírt fűben hentergős szabadságot nem pedig szerintem ez a fontos a gyereknek,nem a hétvégi wellness.

Az, hogy nyilván oka van rá és a világon senkinek semmi köze hozzá, hogy mit hogy csinál. Nekem pl a férjem agorafobias, van hogy nem tud kimenni a lakásból honapokig.

Vagy nem kötik az orrodra. Millió oka lehet, én egy példát hoztam fel. Továbbra sincs közöd hozzá, hogy miért így csinálja.

Nem érdekel más mit csinál, de 1 napot se bírnék ki két lakásba zárt kisgyerekkel, nekem 1 van, de szétrúgja a házat ha nem mehet minden délután játszótérre.

Nyilván nincs közünk hozzá hogy ki és hogy neveli a gyerekét,de mikor a közvetlen közelböl látod hogy milyen károkat okoz egy gyerekben ez a fajta szülöi felfogás,hát bizony egy jobb érzésü emberben csak megmozdul valami.