Hogyan szoktassam le, hogy állandóan cipelnem kelljen?

Mi is mozort viszünk. Ha rlfarad, leülünk 2 percre akár a fűre is. Megölelegetem, és megyünk tovább. 2 éves. Sajnos én nem cipelhetem, de ebbe szokott bele, ez a tetmészetes neki.

A 2,5 évesem sem tud 500 m-t végig sétàlni. Motor, futóbicikli, babakocsi (neki már nem, de 2 évesen simán beleült.)

Nálunk a nagytesó 2 éves 1 hónapos korától 2 éves 10 hónapos koráig tartott a terhességem. Én is küzdöttem azzal, hogy ne cipeljük, de tudtam a határait, nagyobb utakra egyáltalán nem vállalkoztam vele gyalog, arra ott a babakocsi. Következetes voltam, és döcögősen, de megértette. Én simán mondtam neki, hogy azért nem tudom felvenni, mert baba van a pocakomban, és emiatt nem bírom, vagy megfájdulhat a hasam. Nem utálta meg a tesót emiatt, születése pillanatától rajong érte.

Ennyi idősen már megérti, hogy nem tudod cipelni, mert nehéz és fáj. Az én fiamat úgy szoktattam le erről fél éve (most 26 hónapos), hogy azt mondtam neki apa tud cipelni, ő erős. Ha dolgozott a férjem, akkor meg játékokat találtam ki ( gesztenye után futás, labda után szaladás, bogárkeresés, stb.) vagy vittem a babakocsit. Ha nem csak a közeli boltba vagy játszótérre megyünk, akkor alap a babakocsi. Az én fiamnak is kedv kérdés, hogy motorozik-e, de ha határozott vagyok, hogy vagy motor vagy sétál, de nem tudom cipelni ( és nem éhes, szomjas, fáradt ) akkor nyert ügyem van. Játszóról hamarabb elindulok már haza, mert, ha nagyon lefárad ő is cipelteti magát. Ha fél valamitől akkor is. Most azt találtam ki, hogy kap egy nagy dömpert és abban fogom hazahúzni, ha elfáradt. Mert amúgy én a babakocsit is a negyedikről cipelgetem le-fel és már nagyon fárasztó. Átérzem a problémád :)