Mit csináljak? Nem bírom már.

Szia!:)

Nekem is volt ilyen időszakom,tavaly nyáron.Én akkor kezdtem a középsulit és szeptemberben el is múlt ez az állandó rosszkedv.Az új osztályom olyan hatással volt rám,hogy szinte minden gondot el tudtak feledtetni velem.Ha velük voltam suliba olyan jól el voltunk,nevetgéltünk,fényképeket csináltunk szünetbe meg minden:)

Az,hogy ők pozitívan álltak a dolgokhoz rádöbbentett engem is,hogy fölösleges azon aggódni hogy mi lesz ezzel meg azzal kapcsolatban.Így,hogy már nem gondolok erre olyan sokat,már sokkal felszabadultabb vidámabb vagyok.

Nem tudom milyen problémid vannak,de ha leírod talán tudunk segíteni:)

Az öngyilkosság nem megoldás,szerintem az aki öngyilkos csak elmenekül a problémái elől,ahelyett,hogy megoldaná.

Az ember életében vannak rosszabb és jobb periódusok,ez természetes,de nem kell rögtön az öngyilkosságra gondolni,ha rossz dolgok történnek.

Gondolj arra,hogy ezután talán majd a jó dolgokban lesz részed.

15/L

Kár, hogy a hétvége jön, de a lehető legelső alkalommal szépen menj el a házidokihoz, vagy egyenesen a lakhelyed szerinti pszichiáterhez. 14 évesen nem szabadna ilyen gondolataidnak lenni. Nem írod, hogy mi a baj, de nem hiszem, hogy nem lehet megoldást találni rá, anélkül, hogy kárt tennél magadban. Gondolj azokra, akik szeretnek (biztos, hogy vannak), ne okozz bánatot azoknak, akik nem tehetnek semmiről. Tudom, most ez a legrosszabb kor, nem vagy már gyerek, de nem vagy még felnőtt. Ugyanakkor dolgoznak a hormonok, amik miatt hangulatingadozások lehetnek. Ezért van, hogy sok veled egykorú egyik percben sír, másikban nevet. 20 és 16 éves lányaim vannak, mindkettővel végigkínlódtam ezt a korszakot, bár ennyire soha nem voltak elkeseredve. Ők inkább agresszívek voltak, csapkodtak, kiabáltak, vagy éppen könnyesre nevették magukat. Próbálj meg egy kicsit pozitívan gondolkodni, minden rosszban van valami jó, hidd el.

Fel a fejjel, sokszor az is elég, ha sétálsz egy jó nagyot, és csak a természetre figyelsz. Kikapcsol a felhők nézegetése is. Vedd észre az élet napos oldalát, és ne butaságon törd a fejed, túl fiatal vagy.

Egy együttérző anyuka.

Ezt olvasd el és gondolkozz el rajta!

Egy öngyilkosságról szóló kérdésnél írta ezt egy kamasz.Szívszorító,de igaz!

"Én 15 vagyok és sokszor gondolkoztam az ötleten, de nem. Nem akarok olyan embereknek fájdalmat okozni, akiket szeretek. Nincs hozzá jogom. A szüleim felneveltek, tanítottak, játszottak velem, stb. Nem okozhatok nekik ekkora csalódást. Ha eszembe jut ez a buta gondolat, a síró húgomra gondolok, ahogy meg tudná, hogy meghaltam vagy anyura, aki el sem hiszi... Nem akarom bántani őket. :( "

Nekem is volt ilyen időszakom...amikor pengével a kezemben álltam a fürdőben...és nem tudtam megtenni.

Van 1 barátnőm, akinek mindent elmondok...nem bírom magamban tartani az érzéseimet, és ő türelmesen végighallgat, és a beszélgetés végére meggyőz arról, h mekkora egy marha vagyok:) Nélküle, és a segítsége nélkül már rég nem élnék. És ezért nagyon hálás vagyok neki.

Kedves Kérdező: fel a fejjel:) Néha amikor úgy érzed h nem bírod tovább, akkor kezdj el pozitívan gondolkodni. Nekem bevált:)

14/l

Nekem is most van ez az időszakom..a megszokások megszűnése aggaszt,mert elballagtam az általános iskolából.Az új életre,változásokra nyitott vagyok ugyan,de akkor is félek attól,hogy mi lesz 1 és fél hónap múlva(kb annyi)..:S

És persze félek,hogy nem bírom a tanulást(matek,fizika,kémia):s