Pubertás lány, nagyon nehéz, hogy magyarázzam el?

Én például 29 éves fejjel tértem át a tangára, Akkor jöttem ugyanis rá, hogy a fenekemen rendszeresen kijövő pattanások, amelyekkel tinikorom óta szenvedtem, ott jönnek ki, ahol üléskor a fenekemet egy csíkban nyomja a bugyi széle. Korábban voltam vele bőrgyógyásznál is, aki annyit mondott rá, hogy hajlam kérdése, és adott rá valami antibiotikumos kencét, amitől hamarabb elmúltak ugyan, de hiába, ha mire a meglévők elmúltak kijött 5 másik. Amióta viszont tangát hordok, a pattanások eltűntek. Most 37 évesen, szinte csak tangám van. Alig pár normál bugyim van a menstruáció idejére. Fertőzést semmit nem kaptam még a tangától 8 év alatt, szóval számomra "egészségügyi szempontból" épp hogy a tanga a jobb.

Ezért ha az én lányom tangát akar majd, biztos nem fogom tiltani. A ruha alatt úgyse látja senki. A tanga fürdőruha kicsit túlzás talán.

nem olvastam vegig a valaszokat, es csak ennyit tudok mondani:

engem az anyukam 39 évesen szült, Mégse lett ilyen vaskalapos, engedett olyan fehérneműt hordani, amilyet én szerettem volna, és egy idő után öltözködés terén már az én segítségemet kérte, hogy divatosabb lehessen. Meg lehet ezt oldani így is. :)

(hozzátenném, hogy ezektől függetlenül nincs valami jó kapcsolatunk, de az teljesen más tészta)

Ne haragudj, de szerintem inkább azzal van a probléma, hogy meg akarod neki mondani, hogy hogy öltözhet.

Nem az öltözködésével van gondod, hanem a viselkedésével, amihez ez az öltözködés társul.

Nekem is volt olyan időszakom, amikor miniszoknyáztam, a kivágott felsők még mai napig nagy kedvencek, de nem érzem magam rossz lánynak/nőnek. Becsületes életet élek és boldog párkapcsolatom van.

Nincs szüksége a gyereknek pszichológusra, a gyereknek arra van szüksége, hogy megértsd, hogy mi hiányzik az életéből, amit ezzel kíván ellensúlyozni.

Általában önértékelési problémák állnak a háttérben, amiben te tudsz a legjobban segíteni, hogy enyhüljön.