Segítség! Hogyan bírjam ezt ki?

Az anyum folyton sürget, bármit csinálok, me h sietnie kell, mire végzek azzal, amire megkér, addigra leáll telefonálni..A múltkor is má ordibált velem, me nem mentem egyből fürdeni, 2 perc alatt lezuhanyoztam, ő meg nagy lelkesen mobilozik...

Apám meg folyton ver. Így nevelt fel. Kicsi csínyeket csináltam, olyankor ő a falhoz szorított úgy, h ne érjen le a lábam a földre, és felpofozott...De többször is hasbarúgott. Ráadásul kényszerít egy küzdősportra, mert h ne legyek már ennyire törékeny. De én lány vagyok! Egy lánynak nem az a dolga, h törékeny és inkább visszahúzódó legyen, ha verekedésről van szó, ahelyett, h mindenki arcát szétrúgja, csak mert beszólt neki?

Ami a plussz h nem engedi azt a sarut, ami mostanában divat, immár két éve belezúgtam pedig abba a lábbelibe. 14 évesen megkérdeztem, h mit gondol arról a saruról, erre ő azt válaszolta, h iszonyatosan elverne, ha meglátna benne. Titokban nem akarom megvenni, mert megint megverne...

De emellett borzasztóan félt. Lovagolni nem enged, mert h ledob a ló. Síelni nem mehetek, mert neki 1x eltörött az orra egy síbalesetben. 10 évesen még nem engedett le a lépcsőházba. 12 évesen adott nekem lakáskulcsot, és 14 éves koromig csak suliba mehettem egyedül, meg haza. Most itt vagyok, 16 évesen, és örülök, ha 8-ig elenged a barátnőimmel, pedig nem BP-n lakunk, hanem egy kisvárosban.

Valaki tudna segíteni? Pórbáltam már velük beszélni, h ez így nem kóser, meg hát mégiscsak 16 éves vagyok, engedjenek el, esetleg hadd döntsem el, h milyen sportot szeretnék űzni, vagy legalább a saját pénzemet hadd kölcsem arra, amire szeretném, de nem...