Kedves Kamaszok! Korai különórák (óvodáskortól) mennyire voltak megterhelők számotokra?

Táncolni jártam és idegennyelvet tanultam külön órában.

A tánc egy idő után teher lett, nem volt elég ügyes és ezt éreztette a tanár és a többi társam is.

Az idegennyelvet szerettem, szívesen jártam rá és a mai napig élvezem az előnyeit, nyolcadikra simán megvolt a középfok pl. Más meg egyetem végén is szenved vele, nem kap diplomát ha nem sikerül..stb

Szóval én pozitívumként éltem ezt meg. Volt még pár dolog amibe belekezdtem, zenekari dolgok és 1-2 sport, de félévnél tovább nem tartott egyik sem, nem illettek hozzám, nem szívesen csináltam.

Szerintem vágjatok bele, de figyelj a gyerekre, ha nem szeretné, akkor ne kötelezd rá.

Van 1-2 kortársam, akit a létező összes szakköre és különórára beirattak a szülők és kötelezően csinálnia kellett a gyereknek, ha akarta ha nem.

Nyilván jó nekik, tudnak zongorázni, értenek bizonyos sportokhoz, más hangszerekhez, nyelvek stb..

De ha erőltetni kell, az már régen rossz.

Próbálja ki magát, de ha nem szereti, akkor tényleg ne erőltessétek, annál nincsen rosszabb.

Nekem a táncot erőltették a szüleim anno, így az utolsó évben amikor jártam sokszor sírtam miatta és nagyon rosszul éreztem magam, utáltam órákra járni.

Társaság tekintetében jó dolgok ezek, a táncos különóráról pl többen a mai napig tartják a kapcsolatot. Ez elég nagy szó ennyi év után. De tényleg jobban összehozott minket, mint a hagyományos tanórák.

A tánccal pl voltunk táborban is többször, arról a mai napig jó emlékeim vannak.

Ovodáskorba balettozni(heti2) és táncolni(3) és aerobikozni(heti2) is jártam, a tanár szerint ügyes voltam kevés versenyen idnultumk de párostáncba egxszer elsők lettünk meg csapatba többször mindenféle helyezéseket értünk el most meg a tánc áll a legmeszebb tőlem buliba, otthon, barátok közt sehol nem megy a tánc én vagyok a legbénább (egyébként 4.be hagytam abbaaddig ugyanígy jártam azzal a különbséggel hogy a táncora heti 4 lett) na ennek visszagondolva semmi értelme nem volt mert utáltam de a barátnőim jártak ezért én is

Jártam elsőtől külön németre heti2 alkalommal eslőbe onnantól heti3 ez magánfoglalkozás volt de megérte a pénzét 14 éves vagyok és van egy középfokum németből, aztán 4.től heti 4×1,5óra kézilabda edzés ezt még most is csinálom mert imádom meg kell a sport ennek volt/van is értelme

3.ba kezdtem furulyázni amit 6.ig tanultam mert addig túl nyámnyila voltam megmondanica tanárnak hogy jövőre nem fogom folytatni

2.ba pedig egy másik hangszert kezdtem amit még mindig csinálok mert ott szeretem a társaságot meg az egészet együtt ennek azért van értelme mert ha ide se járnék olyan ritmusérzéketlen lennék hogy még ennyire se tudnék táncolni

Szóval szerintem az ovis különórának nincsen sok értelme ha lehet hanyagoljátok mert ha késöbb nem akarja azt csinálni (nagy valószínűséggel) akkor csak azt az időt pazaroljátok amit a családdal, játékkal tölthetnétek. Persze heti 1 óra tánc, balett, ugra-bugra nem fog neki megártani az jót tesz de nem kell túlzásba vinni

Én is jártam mindenféle szakkörre, különórára, amire csak lehetett.

Óvodás koromban angolra és hittanra. Amikor iskolás lettem akkor maradt ez a kettő, mellé informatika, sport, rajz és könyvbarát szakkör. Nem volt megterhelő a számomra, nagyon szerettem járni, kikapcsolódtam és jót szórakoztam. A rajz volt a kedvencem, gimis koromban is beiratkoztam egy művészeti suliba, de csak hobbiból, nem terveztem ebbe az irányba menni fősulira/egyetemre. Szerintem jók ezek a lehetőségek (volt amiért fitettünk és voltak ingyenesek is). Gondolom a gyereked miatt kérdezed, én nem vagyok már kamasz, nekem is van és ha oda kerül a sor a nyelvre szeretném ha majd hangsúlyt fektetnénk meg persze nagy örömmel támogatnék bármilyem sporttevékenységet és persze amit csak szeretne.

Óvodában táncolni jártam, ha jól emlékszem heti egyszer, igazából nem volt nyűg, de 1-2 év után abbahagytam.

Az iskolában jártam több szakkörre és 3. osztályban kezdtem el a zeneiskolát. Ez nehezebb volt, mert bejárós voltam, ott meg az órák 4-5-ig tartottak, így későn értem haza és még tanulnom is kellett. Minden évben megfogadtam, hogy kiiratkozok, aztán mégis, most középiskolás vagyok és még mindig járok.

Jártam suliban rajz-tűzzománc szakkörre, ezek 2-kor kezdődtek, így 7-8.-ban a 7. órák miatt már nem tudtam menni. De helyette elkezdtem a németet sulis szakkörként, és középiskolában nagy segítséget jelentett, hogy már volt fogalmam a nyelvről.

Most a szüleim a nyelviskolát erőltetik az osztályfőnököm nyomására, pedig én helyette szívesebben kezdenék el egy második hangszert vagy járnék kórusba. Nagyon nem fűlik a fogam a külön nyelvtanuláshoz, de tényleg. Helyette inkább valami olyat szeretnék, ami örömet okoz (a zene), de azt kell csinálnom, ami "hasznosabb". Szerintem ez szomorù :(

Én is rengeteg féle szakkörre jártam.

Óvodában még nem kifejezetten szakkörök voltak, inkább ilyen foglalkozások, de azért ide írom őket: ovitorna, zene és logopédus (jó, igen ez fejlesztés, de ez is "külön" elfoglaltság volt. Ezek mellett ovis koromban jártam még angolra, úszni, korcsolyázni, balettozni és hittanra. A balettet egy idő után meguntam, utána akrobatikára vagy valami hasonlóra jártam, már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon nem szerettem és nagyon hamar kisírtam, hogy abbahagyhassam.

És innentől elég sokat váltogattam a szakköreimet:

1.oszt.: angol szakkör, furulya, hegedű, szolfézs

2.osz.: hegedű, szolfézs

3.oszt.: hegedű, szolfézs, angol, RSG

4.oszt.: hittan, RSG, rajz szakkör, felvételi előkészítők (8 osztályos gimibe mentem)

5.oszt.: angol szakkör, rajz szakkör, matek szakkör, énekkar, úszás

6.oszt.: angol, rajz, matek, énekkar, úszás

7.oszt.: angol, rajz, matek, énekkar, vívás (ez egy elég rövid fellángolás volt, nagyon béna voltam benne és fárasztó volt olyan sokat utazni az edzésekre, így hamar abbahagytam)

8.oszt.: matek, angol, tánc

9.oszt.: matek, angol, biosz érettségi előkészítő, röplabda, ECDL tanfolyam

10.oszt.: angol, biosz, ECDL, röpi

11.oszt.: röplabda, kémia érettségi előkészítő

Mindig szerettem különórákra járni, szerettem új dolgokat kipróbálni.Persze volt olyan, hogy semmi kedvem nem volt menni, de aztán a végén szinte mindig örültem, hogy elmentem. Nagyon sok barátom lett, élményeket szereztem, bővültek az ismereteim és a képességeim. De ehhez az is hozzátartozik, hogy a szüleim sosem erőltették, ha látták, hogy nem szeretem, akkor elfogadták. És ha abbahagytam valamit mindig volt új ötletem, mindig volt valami ami megtetszett, és ebben támogattak.

Hogy hasznosak voltak-e? Mindenképpen. Oviban, alsóban és kisgimnazistaként már csak azért is azok voltak, mert nem teherként éltem meg őket, hanem szórakozásként, programként. Ha pedig valamit nem szerettem azt abbahagyhattam. Aztán nagygimnazistaként pedig volt ami csak szórakozás volt (pl. a röpi, amit imádok) és volt ami mögött láttam a célomat, így motivált lettem.

Tanulmányi szempontból is hasznosak voltak. Van nyelvvizsgám, ECDL bizonyítványom, érettségire is készülök a különórákon, stb.

Társaság szempontjából is csak pozitív élményem van. Sportolás közben nagyon jó csapat alakul ki, de az egyéb szakkörökön is jó kis társaság jöhet össze.

Sosem akartam inkább egyedül a szobámban punnyadni és tv-t nézni, én jobban preferáltam azt, ha a barátaimmal vagyok és élményeket, ismereteket szerzek.

17/L