Anyukám elolvasta a naplómat, most mit tegyek?

Hat mivel nem tudjuk miket irtal igy passz.

Mindenesetre nem kellett volna elolvasnia, a naplo privat szfera.

Hát egyrészt nem szép dolog 16éves kamasz naplóit elolvasni, ha már elolvasta, legalább amiért turkált a leg személyesebb dolgodba, visszaütött rá azzal, hogy rosszul esett neki.

Másrészt nem te neked kell magyarázkodni ezért, ez kb olyan, mintha szerelmeskedés közben rádnyitna, de még te kérsz elnézést.

Az enyémet 12 éves koromban olvasta el anyukám, nagyon dühös és csalódott voltam, de most már (28 évesen) úgy gondolom, jól tette, és igazat adok neki.

Akkoriban sokat titkolóztam, nem mondtam el rosszabb jegyeket (amúgy nagyon jó tanuló voltam, épp ezért szégyelltem pár becsúszott 3-ast), nem mentem el edzésre (de azt hazudtam, hogy igen) és az arra kapott pénzt eldugtam. Sokat szekáltak a suliban, magányos voltam, félve mentem minden nap iskolába, de otthon erről sem mondtam semmit. A legjobb barátnőmmel is összevesztem, de nem akartam, hogy anyukám megtudja, ezért továbbra is elmentem otthonról délután, hétvégén, mondván hogy barátnőmhöz megyek, de közben csak csavarogtam az utcán. Volt, hogy a suliból is lógtam napokat, pedig a kívülállók szemében én voltam a jó tanuló, jó magaviseletű kislány.

Anyukám persze látta, hogy valami nagyon nincs rendben, de én akkoriban nem tudtam/akartam ezekről a dolgokról beszélni. Ő mindig kérdezett, leült velem beszélgetni, kedves volt, segíteni próbált, én nem hagytam. Ezért fordult a naplómhoz, tudni akarta, mi van velem, mielőtt nagyobb baj lesz.

Rettenetesen szégyelltem magam, hogy kiderült a sok hazudozásom, de anya szuperül kezelte, megértette hogy nehéz korszakom van, és nem szidott le semmiért, csak segíteni próbált. Sokat beszélgettünk, együtt sírtunk, végül elmentem más iskolába, más sportot kezdtem el, és pár hónap alatt sokminden megváltozott, elkezdtem szeretni az életemet, lettek barátaim.

Szóval nekem szerencsém volt, nagyon jól kezelte ezt anyukám, és felismerte, hogy segítségre van szükségem, nem pedig szidásra és büntetésre. Hamar beláttam, hogy jobb is, hogy megnézte a naplómat, mert különben ki tudja, hova süllyedtem volna.

Én azt tanácsolom, hogy ülj le beszélgetni anyukáddal, harag nélkül. Mondd el neki, hogy most ő is megtudta a problémáidat, és hogy nem mindent gondoltál komolyan, amit leírtál, de harag volt benned, amit nem volt kivel megbeszélned, és így töltötted ki a dühödet. Megmondhatod, hogy nem örülsz hogy elolvasta a naplódat, de ha már így alakult, és megtudta, milyen dolgok bántanak téged, kérj tőle segítséget, tanácsot!

Szerintem ha őszintén beszélsz vele erről, megenyhül, és örülni is fog, hogy bizalommal fordulsz felé ahelyett, hogy egy naplóban írod le róla a véleményed.

Én igazából úgy gondolom naplót írni jó.

Még a pszichológusok is azt javasolják, hogy írjon az ember lánya, fia naplót. Hiszen akkor kiírjuk magunkból amit érzünk abban a pillanatban, abban a néhány órában amikor megéljük az adott eseményt. Így könnyebb azt feldolgozni.

Akkor egy kamasz aki teljesen össze van még zavarodva magával miért ne írhatna.

Igen az valóban szerintem is csúnya volt hogy elolvasta anyukád, de ami engem nagyon elszomorít, hogy leszidott az miatt amit írtál benne.

Meg kell értenie, hogy te csak akkor a benned tomboló érzelmeket vetetted papírra. Aztán lehiggadtál és el is szállt a dühöd.

A legjobb az lenne szerintem is ha megpróbálnád valahogy javadra fordítani ezt az elolvasást.

Próbáld kilesni azt a pillanatát mikor ő is egy kicsit melankólikus stb és akkor mond el neki hogy nagyon fájt hogy elolvasta, de az még jobban hogy veszekedett veled érte.

Mond el neki őszintén hogy azt csak a düh hevében írtad, de nem gondolod úgy. Valamint hogy neked jó érzés oda beleírni amit abban a pillanatban érzel mert könnyebb a feldolgozása az eseményeknek.

Ha pedig netán van benne olyan amin lehet segíteni, mint a fentiek is írtak például, akkor anyukád lehet most nagyon sokat tudna neked segíteni. Próbáld elmondani neki hogy mi bánt, mi foglalkoztat és hátha amint elkezdi érezni, hogy hozzá fordulsz, tőle várod a segítséget már másképp fog viselkedni. Lehet most kicsit féltékeny is a naplóra, de majd idővel rájön ő, hogy jobb így hogy kiírod magadból, mint magadba fojtsd.

Majd írd meg sikerül e megbeszélni stb., lecsillapodtak e dolgok. Én nagyon kíváncsi vagyok a fejleményekre! Drukkolok neked hogy sikerüljön anyukáddal megbeszélni! És drukkolok anyukádnak, hogy ő is felül tudjon ezen kerekedni! Lehet neki is kéne naplót vezetni!

Vegyél egyet neki is és írjátok együtt! Aztán olvassátok el egymásét és lehet teljesen más megvilágításba látnátok egymás érzéseit egy adott ugyanazon eseményről!