Mit csináljak, ha a húgomat (23) "tönkretették" az iskolában? Ki volt közösítve általánosban, elvesztette az önbizalmát.

Szerintem az nem megoldás lenne, hanem menekülés.

CSak azt nem értem, miért 23 évesen jutott el pszichológushoz, miért nem általánosban. És miért nem került át akkor egy másik iskolába, mikor a problémák kezdődtek?

A megoldás szerintem az, hogy a húgod talál magának valamilyen tevékenységet, amiben sikeres lehet (egyetem, munka, hobbi - tök mindegy), és az helyreállítja az önbizalmát. Mármint a pszichológus mellett természetesen.

Attól, hogy elköltözik, még nem lesz nagyobb kedve emberek közé menni, ha alapvetően nem szereti az emberek társaságát. EGyébként miért baj, ha nem szereti?

Én se járok emberek közé, igaz, férjnél vagyok, de elmegyek dolgozni, hazamegyek, ott olyan dolgokat csinálok, amik lekötnek és örömet okoznak, és van 1 db barátnőm. Jól érzem magam, nem hiányoznak az emberek. Nem lehet és nem is kell mindenkit szeretni, a felületes kapcsolatokat meg időpazarlásnak tartom.

Én elköltöztem 1000km-re a páromhoz, és soha nem voltam ilyen boldog.

Kinyíltam (pedig én aztán extrém introvertált vagyok), hisz az emberek nem ismernek, nincsenek "előítéleteik", és én sem a negatív dolgokat (Juli hogy megalázott, mert...) kötöm hozzájuk.

Új lap, új kapcsolatok, ezerszer jobban érzem magam itt.

A húgodnak sem tenne rosszat, ha elmenne abból a környezetből, és új életet kezdene, tiszta lappal, más ismerősökkel maga körül. Néha az, hogy elmész, nem menekülés, hanem egy új, jobb élet kezdete.

28n

Engem is "tönkretettek" általánosban. Középiskola már OK volt.Elköltöztem(nem emiatt) de ez nekem nem segített semmit(de lehet a húgodnak segítene, főleg ha a korábbi bántóival egy településen lakik). Leírom, nekem mik segítettek, bár nem vagyunk egyformák, de hátha valami jó tippet tudok adni. A legtöbbet a sportolás segített(jóga), futni járás, bár ez eleinte borzasztóan nehéz volt. Rákerestem a google-ban az önbizalom építésre, és a hasznosnak talált tippeket beépítettem az életembe. Segített valamennyit az is, hogy változtattam a külsőmön, amikkel addig nem voltam elégedett(nem plasztikai műtétek, hanem gél lakk, új hajfazon, ruhatár, stílusváltás, ilyenek) Természetesen kiiktattam az életemből(facebook)100%ban azokat az embereket, akik bántottak. Sokat jelentett, h "megbocsátottam" nekik, nem haragszom rájuk. Gyerekek voltak, és nem gondolták, mit tesznek velem. Amíg haraggal gondoltam rájuk, addig nem tudtam tovább lépni.

Ő mit mond, mit szeretne? Dolgozik, tanul? Kellene valami célt találnia az életében, olyan munkahelyet ahol szívesen dolgozik/olyat tanulnia ami érdekli.

Na az viszont hogy otthon vkarja, nem normális... elvileg felnött ember, meddig várja, hogy mindent alá tegyetek? Adjatok neki ultimátumot, hogy x ideje van melot keresni. Ha csak tesped, semerre nem jár, jó hogy teljesen bezárkozik.

Tessék kizavarni az életbe, és nem asszisztálni az önsajnáltatásához.