Szoktatok a gyereketek holmijai között kutakodni?

Minek mennék pofonért önszántamból? Dehogy kutakodok. És nem nézek bele senkinek a telefonjába (a feleségemébe sem), és nem bontom fel senki levelét.

Az a környezetet hagynám ott először én is (még anno tini koromban is), amelyik nyomoz utánam. De úgy bevágnám az ajtót, hogy tokostul szakadna ki. És nem is mennék vissza oda.

Hogyan lehet odáig jutni egy szülő-gyerek kapcsolatban, hogy ilyen megforduljon bármelyik fél fejében?

El szeretnéd veszíteni a gyereked?

Jó rég történt. Az én normális egyetlen fiam 16-17 évesen elkezdett nagyon gyanúsan viselkedni. Féltem, hogy drogozik. Nem részletezem a viselkedését, de folyton frászt hozott rám!

Egyszer miközben aludt átkutattam zsebeit, elolvastam sms-ket.

És rájöttem, valami paranoiás skizofrén idős nővel titokban találkozik. Megkönnyebbültem!

Nem akartam semmi rosszat csak féltettem! Megosztottam férjemmel, hogy miket találtam. Nagyon aggódtam, mit lehet tenni? Erre idióta apja elmesélte a gyereknek...Az anyád utána kutakodik.

Gyermek akkor elment otthonról, nem a nőhöz, utcán lakott inkább. Megtagadta minden segítségemet. A keresésemre agresszívan reagált és öngyilkossággal fenyegetőzött. Megszakította összes kapcsolatokat közös ismerősökkel.

Azóta nem tudom mi van vele. Senki sem tud hol van. Az idén 30 éves lesz. Egyetlen fiam, és azt sem tudom, mi van vele. Apjától 8 éve elváltam, mai napig nem fogta fel mit tett, mit tettünk!

Ha még egyszer lenne lehetőségem újra átismételni ugyan azokat a pillanatokat, átkutatnám, de nem mesélnék férjemnek semmit sem.

Egyszerűen nem volt más lehetőség, mert nagyon furán viselkedett.

Az én anyám nem, bízik bennem. Még akkor is bízott, mikor súlyosabb pszichiátriai problémám volt és a háziorvos szerint át kellett volna kutatni a szobámat. Ő egyszerűen megkérdezte, van-e valami, amiről tudnia kellene. Én pedig kiadtam mindent, amiről azt gondoltam, ki kell adnom. A pszichiáter pedig nagyon megdicsérte érte, hogy nem belegázolt az életembe, mert nagyon sokat árthatott volna vele. :)

Mikor beszélni akart vele, akkor is azt mondta neki, hogy maradok, mert rólam van szó és jogom van róla tudni.

Mikor kiderült, hogy meleg vagyok, a legdurvább reakciója egy ölelés volt, hogy nyugodjak meg. Mert ugye későn mondtam el, és nem bíztam benne, amiért még mindig haragszom magamra. Pedig ha csak megnézi az egyik füzetemet, ott van a barátom képe egy szívecskével. Anyám pedig megtanított kritikát gyakorolni magamra: az egoizmusom és önsajnálatom miatt visszaéltem a bizalmával.

Szóval ja...

16/f