Mindenkinek lelkiismert furdalása van?

Én egyedül nevelem a gyerekeimet, (16/l 14/f)

és sokszor érzem úgy, kevés vagyok...

Egy seggel(már bocs)ennyi lovat megülni...., mármint a munkahelyen, itthon, meg úgy ámblokk az életben egyedül helytállni...

Sokszor érzem úgy egy mókuskerék az életem.Teszem a dolgom, és semmi...

A monoton, munka, aztán itthon, valaki mindig beteg, valakivel mindig van valami, soha nem mennek simán a dolgok.

Aztán ne értsétek félre, nem hálát várok, DEHOGY IS!!!!! Csak néha nekem is jól esne egy kis figyelmesség..

Mert az természetes, hogy én teszem a dolgom, megyek, csinálom, intézek,mosok főzők, takarítok.

Reggelit viszek az ágyba, stb...

De én soha egy kis figyelmességet nem kapok.

Ha beteg vagyok is, (ami mostanság előfordult elég sűrűen)egyikőjük se kérdezi meg, ettem e ittam e, vagy egyébként, hogy legalább ilyenkor segítenének.

A lány még csak-csak, de a fiú...

Tudom én voltam az aki annó elrontottam azzal, hogy azt mondtam, ti csak tanuljatok, hétvégén pihenjetek...

Bánom is mint a kutya...

Perzse nem úgy értem, hogy agyon kell őket dolgoztatni, de a feledat soha nem árt nekik.

Már értem...de késő.

De nem csecsemők már, maguktól is felfoghatnák, és ha úgy kell a figyelmet, és a segítséget kicsikarni, akkor semmit nem ér.

Többször van, hogy elszakad a cérna, ilyenkor kifakadok, mondok sokmindent, olyat is amit később megbánok....

Lelkiismeret furdalásom van.

Ez így van mindenkinél?

Tényleg rossz anya vagyok?

Arra vagyok jó, hogy előteremtsek mindent?És....ENNYI???

Akik egyedül nevelik a gyereküket/gyerekeiket, még rosszabb, hiszen nincs kivel megbeszélni a mindennapi gondokat.

Tapasztalatokat szeretnék, mások hogyan csinálják?

Hogyan van mindig mindenre energia?

Mert én most úgy érzem magam, mint az a bizonyos mosott....

Köszi hogy meghallgattatok, és a válaszokat.