Mindenkinek lelkiismert furdalása van?

Nem igazán rám tartozik, mert nem. Itthon én vagyok a gyerek, 13évesen.

Elég hamar rá lettem szoktatva, hogy segíteni kell, mostanság már többet segítek, mint tanulok, nem is ezen van a hangsúly, hisz ötös tanuló vagyok. Itthon is lezajlanak a balhék, mert pl. ha dolgozatra kell tanulnom, és nem csinálok meg annyi mindent, mint amennyit kellene, egyből jön, hogy már megint lusta vagyok, miért nem csináltam meg. nem tehetek róla, hogy nehezen tudok tanulni, viszont a dolgozat jól sikerült. itthon elvárják. Meg kell tanulni kompromisszumokat kötni, másképp nem megy. Nekem együtt vannak a szüleim, mármint együtt lakunk hárman, viszont sajnos még hétvégén se vagyunk együtt. Elhiszem hogy nehéz lehet, én is kérek néha egy kicsi megértést... beteg nem lehetek, mert akkor hiányzok a suliból, másrészt sokba kerül. tanulni nem tanulhatok, mert ki csinálja meg a házimunkát? mind a két felnőtt késő estig dolgozik. én is megoldást keresek, hisz sokszor összeveszünk ezek miatt... tudom, hálásnak kéne lennem, amiért eltartanak, de én is kezdek befásulni ez végett :S

Amúgy nem vagy rossz anya, csak meg kell próbálnod rávezetni őket, hogy segítsenek.

Sok mindennek kell megfelelni, de ha megtudnátok egyezni, szerintem neked is jobb lenne, és nem lenne otthon sem feszültség.

Amúgy soha nem járok el sehova a barátokkal, mert olyanok nincsenek, nem iszok mint a többi tini, és nem cigizek. nem vonzz az ilyen. nem öltözök kihívóan, se semmi ilyen. Átlagos gyerek vagyok.

Tudom, ezzel nem sokat segítettem, de azért leírtam.

13/L

Próbálj kicsit rájuk hatni, hogy önállósuljanak egy kicsit, mert ez nem mehet így a végzetekig.tényleg nagyon jó anya vagy, sőt jobb mint ami kellene, hisz tűrsz tűrsz tűrsz. Rád férne, hogy besegítsenek..ezt lehet kezdeni szépen, aztán ha a szép szó nem hat, mehet a zsebpénzelvonás, szobafogság, egyebek. muszáj lesz, ha nem akarsz idegroncs lenni pár év múlva.

Ha szeretnél beszélgetni, keress meg privátban, bár tudom, én ehhez kicsi vagyok, viszont rengeteg dolgot láttam már.

/Első/ 13/L

Szia!

Nem vagy rossz anya. Ha tanultak eddig tőled szeretetet és törődést a gyerekeid, akkor szerintem azt is megérné megpróbálni, hogy mint felnőtt a felnőttel, leülsz, és ezt igy elmondod nekik, hogy mit érzel. Nem kioktatva, hanem, fontos, hogy a személyes érzéseiddel kezdd: el vagy keseredve, fáradt vagy nagyon. Keresed a megoldást. Aztán a tényeket: dolgozol, sok a munka itt is otthon is, milyen egyéb teher van rajtad, mennyire nehéz egyedül lenni, férj nélkül, nem örömödben teszed :( És ha ezzel megvagy, kérdezd meg, hogy mi a véleményük, mit tegyél. Hogy lehetne kicsit kiegyensúlyozottabb az életed, időd pihenni egy kicsit.

Ez egy tárgyalástechnikai logikai menet. Azaz ha tartod a sorrendet, és SEMMI OLYAT NEM MONDASZ, HOGY MIÉRT NEM SEGITETEK EBBEN VAGY ABBAN, hanem az érzelmeidet hangsúlyozod, akkor be kell jönnie. Az eredmény, hogy ők maguk kezdenek el megoldásokat felkinálni, és remélhetőleg megegyeztek. A végén mindenképpen legyen egy összesités, hogy köszönöd, hogy meghallgattak/ötleteltek/segitettek/, ahogy épp sikerül. És legyen egy megállapodás, hogy ok, akkor innentől aki amit vállalt, azt hogyan, milyen gyakran.

Higyj benne, de az emberek alapvetően egyszerűen rávehetők dolgokra, ha megfelelően kommunikálsz. Sok sikert!!! És irj, hogy mi lett, hogy döntöttél, nagyon kiváncsi vagyok!! És ne keseregj, a változás tulajdonképpen döntés kérdése, azaz rajtad múlik!!

31/L

Szia!

Elhiszem, hogy már túl vagy a beszélgetéseken.

Ezért irtam, hogy fontos a sorrend. Mert amint támadásnak veszik, ez lesz belőle sajnos :( Gyarlóságra nevelted őket, azok is lettek. De mivel odafigyelést is tanultak tőled, szerintem még lehetne rájuk hatni.

A lényeg az lenne, hogy nagyon végiggondolva, akár előre jegyzetelve végig kéne gondolnod, hogy épitsd fel a megbeszélést. Ha azzal kezded, hogy ok akkor beszéljük meg hogy osztjuk szét a házimunkát, nem fogják érteni, miért nem jó úgy, ahogy eddig volt.

Ezért kell, hogy arra hass, hogy emberileg mit éreznek irántad. Ha arra épitesz, hogy mik az érzelmeid, és nem arra, hogy mivel nem vagy velük elégedett, akkor sokkal fogékonyabbak lesznek a beszélgetésre. És ezért fontos az is, hogy előre mutató kérdéseket kell feltenni, megoldást keresni.

Ha lenéznek, azzal is kezdheted, hogy ezt kiderited, miért. Lehet pont a fent leirtak miatt, rabszolgának tartanak, azaz maguk is tudják, hogy ez igy nem átlagos. Akkor pedig erre irányuló kérdéseket kellene feltenned.

Nem mondtam, hogy könnyű :( de valahol el kell kezdeni.

nem tudom, de ez nekem ugy hangzik hogy ezt egy kamasz írta az anyukájáról :) mert azokat a bizonyos "szükre hétköznapokat" egy Anya elviseli, és tudja hogy pár nap/hét és elmúlnak.

De azért ha igazam van, ha nincs , akkor is válaszolok :) :

Szervezzetek családi programokat. Kezdetben adj nekik feladatot: vigyél le a szemetet, hetente 1x mosogassanak, a ruháikat ők tegyék be a szekrénybe szépen összehajtva, és még ezer meg ezer dolgot. DE! ezekért mondjuk CSAKIS kezddtben adj nekik 100/200/300FT-ot (nem tudom anyagilag hogy álltok) , hogy megérezzék a "munka örömét" :).

CSimálhattok egy nagy táblát a falra, amire fel van írva a családtagok neve, és alá pedig az elvégzendő feladatok az adott napra. Ha a gyerekek megcsinálják , akkor a jutalom az h elmehetnek moziba, vagy a hétvégét a haverjánál töltheti .Nem tudom mennyit engedsz meg, de a lényeg az az hogy olyan dolgokat engedj meg, amik NEKIK számítanak, mert azzal nem mész semmmire, ha az 5éves kisgyereknek számítógépet adsz, vagy a 20 éves embernek plüssmacit. :)