Szerintetek anyumnak vagy nekem van igazam ebben?

A lényeg: egy erősen introvertált kamasz (már nem annyira kamasz) vagyok. Az időm 95%át a szobámban töltöm, internetezek vagy pedig súlyzózom. Volt egy meglehetősen erős számítógépem, amin kb. évente újra kellett rakni a Windowst, ezért anyum egy közös ismerőshöz mindig elvitte, mert ő szívesen megcsinálta. Egyik alkalommal ott leégett benne egy alkatrész, gyakorlatilag mindenre alkalmatlanná vált így, csak netezni lehet rajta éppen, de semmi féle játékot/skypeot és egyéb programot nem bír el. Ez volt körülbelül 4 éve, azt ígérte, hogy majd egyszer kaphatok egy újat (játékra használtam a gépemet inkább, de így már nem indult el rajta semmi). Kb. fél éve megkérdeztem tőle hogy lehetne-e a közeljövőben (jövő májusban ballagok, arra gondoltam hogy arra kérném a gépet, illetve a születésnapom is akkor van, és ezt a kettőt kombinálnánk). Azt mondta, hogy meglátja, viszont akkor segítsek itthon többet. Átvállaltam a takarítást és az állatok gondozását, gyakorlatilag neki csak főznie, vasalnia és mosnia kell, ez volt kb. márciusban.

Most beszélgettem vele erről, hogy akkor májusra lehetne-e esetleg gépvásárlás, és nagyon durván elküldött a francba, hogy én milyen beteg követelőző ember vagyok, és más gyerek nem csinálja ezt. Mondtam neki, hogy más gyerek nem ül a szobájában egész nap, hanem Sziget meg hasonló fesztiválokra vesz 20 ezer forintokért napi jegyet, mint a barátaim 80%a (nekem még bérletet sem kellett venni nyárra, annyira nem mozdultam ki), vagy fél évente új telefont kap (nekem egy régi kis kocka telefonom van ami pár ezer volt használtan, nem is kellene jobb amúgy mert szeretem, de minden osztálytársam olyan telefonokkal rohangál hogy már kávét is tud főzni, és a legtöbbjük rosszabb anyagi helyzetben van nálunk). Egy dolog van amit használok minden nap, a számítógép. Nekem ez olyan mint egy szülőnek a tévé, ha már nincs semmi dolgom és lazítani szeretnék akkor leülök elé. És nem is az én hibám volt hogy az előző leégett. Mondtam neki hogy annyit segítek amennyit tudok a ház körül, nagyon sok terhet leveszek a válláról. Ő erre azt mondja, hogy ez lenne a normális, hogy a gyerek takarít és gondozza az állatokat (2 szintes kertes házunk van, kb. 4 óra kitakarítani teljesen, én ezt heti 2x csinálom több mint fél éve, plusz én viszem ki a kukát, én mosogatok, mindent megcsinálok amiben tudok segíteni, és totál egyedül, nevelőapám nem segít semmiben mert őt úgy nevelték hogy a férfinak nem dolga a házimunka) és én ezért nem érdemlek az ég világon semmit, a többi gyerek érdemelne egy nagy pofont aki nem segít otthon minimum ennyit, mint én. Csak azt hajtogatja, hogy nőjek már fel, és 18 évesen ne számítógépet akarjak, mint "a 12 évesek". Akkor viszont mit, mert ruhát veszek a pénzből amit apum ad nekem (elváltak), másra pedig nincs szükségem. Zsebpénzt anyumtól nem kapok semmit. Most végül annyit mondott hogy "Jó, megkapod azt a szart csak hagyjál békén" és azóta duzzog, most én vagyok a gonosz követelőző telhetetlen, aki csak abból áll ki hogy kér, és nem veszi figyelembe hogy ő nem akar költeni ilyen "értelmetlen hülyeségekre".

Elsősorban szülők válaszára lennék kíváncsi: szerintetek kinek van igaza? Tényleg egy akkora nagy szemét vagyok amilyennek anyum beállít, vagy direkt felfújja az egészet mert ő szimplán nem látja a számítógép és a játékok értelmét, és nem akar ilyenre költeni?