Nagyot csalódtam a lányomban. Mihez kezdjek?

"Nagyot csalódtam a lányomban."

Én szülőként saját magamban csalódnék hasonló esetben.

Mert:

1. nem vagyunk olyan közel,h ogy tudjam, érdekli a téma

2. nem vagyunk olyan közel, hog tudjam, ki az a srác

3. nem vagyunk olyan közel, hogy megbeszélje velem, mit tervez

4. a gépből kell rájönnöm utólag is, hogy mi történt

5. olyan sokat hagyom egyedül, hogy fogalmam sincs mit csinál...

Estig sorolhatnám. Annyit azért gondolj végig, hogy egy 14 évesről beszélünk, amit tesz, a te felelősséged is! Nagyrészt a nevelésed eredménye.

N32

De ne egyoldalú hegyibeszédet tarts, hanem legyen annyira nyitott a légkör otthon, hogy magától is el merje, akarja mondani, ha kevésbé vállalható dologra készül.

Egyirányú a kommunikációtok, te elmondod, hgoy mit, hogyan kell, de nem érzem azt a nyitottságot, hogy ő bármikor fordulhat hozzád, negatív következmények nélkül.

Szerintem ezzel nincs gond. Csak azzal, hogy ocsmány módon elolvasod a levelezését.

Eső után köpönyeg. Ha igazán ismernéd, és igazán érdekelne a lányod sejthetted volna, hogy komolyan foglalkoztatja a dolog. Örülj neki, hogy ágyban csinálák, és védekeztek.

Egyébként, ha nem helyesled, hidd el akkor is fogják csinálni. Inkább állj mellé.

Mit szeretnél, ha bokorban, vagy ha ágyban szexelne? Lehet dönteni.

Magadban csalódj!

Azt hittétek, hogy a sok egyedüllétnek nem lesz következménye? És most nem a sok szabadidejére gondolok.

Attól, hogy 14 éves és szívbaj nélkül otthon hagyjátok szinte egész napra, még illő lenne törődni is vele.

Beszélgetni szoktatok vele? Tudod, mikor nem kioktatod és csak mondod a magadét, hanem érdeklődve hallgatod őt is. Kérdezel az érzéseiről? Figyelsz rá?

Hol volt az a csomagolás, amit találtál? Véletlenül maradhatott ott, vagy szándékosan? Lehet figyelemfelkeltés is a részéről, de te ismered a lányodat.

Elmondtad neki, hogy miért ne feküdjön még le senkivel? Beszéltél kiégésről, fokozatosságról, megismerésről?

Vagy csak érveltél a tanulj, de pasizz baromsággal?!

Szégyelld is, hogy kutakodtál, ne csodálkozz, ha nem bízik benned.

Az én anyám is ilyen volt, még a szemetesemben is turkált, nem is bízom benne a mai napig, pedig mindjárt 30 éves leszek.

Mit tehetsz? Lásd be, hogy lassan felnő és lesznek olyan cselekedetei, amik neked nem mindig tetszenek majd.

Beismerhetnéd neki, hogy kutattál a gépén, látná, hogy te is hibázol, nem vagy fedhetetlen te sem. Kérj elnézést miatta. Mondd el, hogy úgy érezted, történt vele valami, aggódtál érte, féltél, nehéz kezelni neked, hogy már nem picilány.

Biztosítsd a támogatásodról. Mondd el neki, hogy ha kérdése, baja van, fordulhat hozzád.

Egyébként az, hogy 14 évesen lefeküdt a barátjával és ezt részletesen elmesélte a barátnőjének, akkor igencsak figyelemre van szüksége, amit sajnos így, de megkapott.

Édesanyám így vesztette el kb 10 évvel ezelőtt a bizalmamat, nem is állt helyre soha. Miért néztél bele a gépébe? Attól még, hogy fiatal, neki is van magánélete, joga is lenne hozzá.

A legnagyobb probléma az, hogy nem bízik meg benned, amit nem is csodálok, ha ilyen vagy. Sajnálom, nem akarlak bántani, de előbb a bizalmat kéne felépíteni, nem ellenőrizgetni meg tiltani. Nem fogsz nyerni, azt fogja tenni amit akar, főleg szerelmesen. Nem az a kérdés hogy meg fogja tenni-e azt amit akar, hanem hogy fogsz-e róla tudni.

Először is nagyon, de tényleg NAGYON szégyelld magad! Mégis mit képzelsz te magadról, hogy kémkedsz a lányod után, elolvasod a privát beszélgetéseit?!

Másodsorban pedig nem élt vissza a bizalmaddal, így felesleges azzal áltatnod magad, hogy csalódtál benne. Az, hogy ő mikor veszti el a szüzességét, az nem te döntésed, sőt kb annyira a te dolgod, minthogy a lányod kerékpározik-e vagy inkább sétál. Szóval nem, te nem csalódtál benne, te egyszerűen azért vagy dühös, mert vmi nem úgy történt vele, ahogy azt TE akartad. Csakhogy ebben a te akarod elmondhatatlanul sokadlagos.

Szóval még egyszer, hogy mihez kezdj: Szégyelld magad és próbáld meg emberszámba venni a lányodat!