Mit tegyek? Már nem bírok a 12 éves fiammal.
Pár hónapja egyedül nevelem 4 gyermekemet, jelenleg a szüleimnél lakunk de csak 1-2 hétig.
Van egy 12 éves fiam. Pár hete nagyon sok gond van vele. Visszabeszél, hisztizik, beszólogat az embereknek. Semmit nem csinál, a szoba mintha bomba robbant.. Az apjuk mindent megengedett nekik, ő se csinált semmit, ezért is váltam el.
A szüleimmel megbeszéltem hogy nem kell helyettük pakolni de "szegény gyerekek" "nyári szünet van miért dolgoztatom őket" stb. Szerencsére nemsokára költözünk.
Mit tegyek? Probáltam vele beszélni de nem hallgatt meg, kértem szépen, határozottan, csúnyán, kapott pofont is. Egyszerűen már nem bìrok vele. Folyamatosan parancsolgat, 100% hogy az apjától látta.
Ti mit tennétek?
Már rátámadt a tesóira, elvittem a pszichológushoz, de nem nagyon adott tanácsot. A telefonját tönkretette szándékosan (2 hónapos telefon) nem kap másikat, anyagilag se engedhetem meg.
Most az apjánál van a 2 nagy, a 15 éves 2 napig marad, a 12 éves 10 napig, az apjuknak barátnője van.
#19-es vagyok... Komolyan, én ezt úgy bírom. A szülőkben vannak bizonyos értékek rögzülve, és saját neveltetésüknél fogva, önhibájukon kívül ezekkel dolgoznak. De mikor látják, hogy nem működik, mi a rossebért nem képesek változtatni?
Mi, pszichiáterek/pszichológusok meg takaríthatjuk el a mocskot vagy menthetjük meg a gyerek életét, mert a "szülőnek nem felelt meg", és öngyilkossági kísérlet volt.
Lásd az 16 éves exbetegemet, aki késsel támadt a saját családjára. Három hétig kellett pszichiátrián tartanom, mire azt mondtam, hogy "oké, már nem lesz gond".
El tudja ilyenkor képzelni a kedves szülő, hogy a gyávaságával és következetlenségével mennyit árt? El tudjátok képzelni, milyen érzés egy 16 éves, életerős srácnak a ki*szott pszichiátriai osztályon feküdni?
Azért, mert egész gyermekkorában azt sulykolták belé, hogy "szót kell fogadni, mert ha nem, ez meg ez lesz."
Mi az a szerencsétlen gyerek? Kutya talán, akit be lehet zárni a kenneljébe (szobafogság), mikor elég belőle? Ő nem partner? Hogy akarnak a szülők felelősségteljes, egészséges, lelkileg is FELNŐTT embert nevelni, ha a saját félelmei utalják az életét, és ezt veri unos untalan a gyerekbe?
Elárulom, hogy az ilyen szobafogságos akciókkal mit érnek el:
1: a gyerek vagy rettegni fog vagy gyűlölni.
2: kapnak egy megalkuvó, gyenge, gyáva "felnőtt", vagyis inkább annak látszó kisfiút/kislányt, mert azt éreztették vele, hogy BE LEHET ZÁRNI.
Kedves kérdező: Így felnőtt nőként (hah xD) te hogy éreznéd magad, ha bezárnának egy szobába, mert rosszat csináltál?
Én ebből az egész történetből csak annyit olvasok ki, hogy van egy 12 éves fiú, akinek hiányzik az apja és úgy érzi, hogy miattad veszítette el, amire ráadásul még rá is erősítesz azzal, hogy démonizálod az exed és megpróbálod a gyerek viselkedését úgy beállítani, mintha ez (is) az apja hibája lenne.
Az a baj, hogy még a problémát sem nagyon akarod meglátni, ugyanis nem az a baj, hogy a gyerek rendetlen vagy épp agresszív, az a tünet. A probléma az, hogy szétszakadt a családja és ahelyett, hogy megpróbálnád neki elmagyarázni, éreztetni, hogy attól, hogy te és a apja már nem akartok együtt lenni még mindketten ugyanúgy szeretitek, és nem fogja elveszíteni egyikőtöket se, ehelyett gyakorlatilag folyamatosan választásba kényszeríted minden alkalommal, amikor az apját szidod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!