Mit tegyek? Már nem bírok a 12 éves fiammal.

Változó korban van, kamaszodik, ilyenkor sajnos mint írtad nem használ semmi. Át kell vészelni ez az időszakot.

A verés, agresszió nem használ. De azért azt se hagyd, hogy ő legyen a főnök. Ha olyan stílusban beszél veled, ami számodra sértő, azt határozottan, nyugodtan utasítsd vissza, érezze, hogy te irányítasz. A határokra nekik is szükségük van, akkor érzik biztonságban magukat. Amúgy a szakirodalomban az én-kijelentések a divatosak: nem őt minősíted, hogy ő képtelen rendet csinálni, hanem hogy téged zavar, hogy rendetlenség van a szobájában. Mondanám, hogy csináljatok rendet együtt, úgy kellemesebb, de az egy kamasznál nem lesz nyerő, mert nem szeretik, ha mások hozzányúlnak a holmijukhoz.

Szerintem a válás hat rá így.

Ez nehéz ügy, mert a gyerek az apjához ragaszkodik, ez érthető is, vele kevesebb a kötöttség, meg egyáltalán: fiú. Mondanám, hogy engedd az apjához (már ha ő egyáltalán fogadná), de tökéletesen értem, hogy félted a gyereket, mivé fajul az élete, ha ennyire szabadjára van engedve. 12 éves korban még beszélgetni se könnyű vele, mert ahhoz még fiatal, 1-2 év múlva talán már jobban átlátná ésszel a racionális döntést, de azért csak meg kell beszélni vele emberi módon, hogy miért lépted azt, amit. Tények felsorolásával, nem az apja pocskondiázásával. Hogy lássa, hogy nem ellene szól. Te az általad még elfogadható tűréshatárig vedd vissza a szigort, hogy ne érezze olyan rosszul magát nálad se a gyerek. Az ő élete is kettétört, nemcsak a tied. Nevelési tanácsadó (új nevén pedagógiai szakszolgálat) pszichológusával lehetne beszélgetni, mert fizetős pszichológusra 4 gyerek mellett biztos, hogy nincs pénzed. De egy ingyenes telefonos segélyvonal tanácsadójával is át lehetne beszélni a problémát. Mindenesetre te próbáld meg a gyerek helyzetébe is beleképzelni magad, nem téged utál, hanem egyrészt változnak a hormonjai, másrészt eltávolították a számára egyik legfontosabb, szeretett személytől.