Mit tegyek? Már nem bírok a 12 éves fiammal.

Akkor hozzászólok pszichiáterként (meg pszichoterapeutaként).

1: Szobafogságot eszedbe ne jusson, szó szerint kínzás, nem büntetés. Volt már kamasz betegem, és mint kiderült, az egész problémát az okozta, hogy kiskorában (5-14) rengetegszer szobafogságot kapott, és besokallt. 16 évesen hozták hozzám, és szobafogságot akartak neki adni, mert részegen jött haza. Már józan volt, viszont teljesen kiborult. Ordibálástól a kés előrántásáig volt minden. Az első alkalomkor, mikor nálam volt, végig zokogott a 16 éves fiúbeteg. Képzelhetitek, milyen remek lelkiállapotban volt.

Ami segítséget nyújthat, az a jutalmazó környezet.

Mind érzelmi, mind anyagi tekintetben.

Ha van mondjuk 10 feladat feladva neki, és megcsinált hármat, és kis szünetet tart, azt mondd neki, hogy "Jól van, fiam, szépen haladsz. Egyél valamit.", ne azt, hogy még hátravan hét. Elképesztő lelombozó tud lenni.

Amikor éppen hisztizik, akkor ne veszd el a fejed, hanem maradj higgadt, ne nevesd ki, ne kezeld le, és ne gondold, hogy szülő lévén bármiben is felette állsz. Ha ezt érzi, soha nem fog hallgatni rád. Ő egyenrangú fél.

Amikor visszabeszélj, hiába fogod mondani, hogy ne feleseljen, akkor is feleselni fog. Ami érthető, mert lekezelő és azt érezteti, hogy felette állsz.

Ilyenkor higgadtan azt ajánlatos mondani, hogy "kérlek, ne veszekedjünk, beszéljük meg nyugodtan."

Az első pár ilyen alkalomkor teljesen ki fog akadni, mert nem húz fel téged, és nem az fog történni, amit akar, de rövidesen hatásos lesz.

A szobája rendetlensége a lelki kiegyensúlyozatlanságára utal, és még a privátszférája is. A kiegyensúlyozatlanságát figyelembe kell venni, ezért is ilyen agresszív, és az jogosan érinti érzékenyen, ha a privátszérája felett ítélkeznek.

Figyeld meg, ahogy kiegyensúlyozottabb lesz érzelmileg, a szobája úgy lesz egyre rendezettebb. Felesleges rendrakásra kérned, mert ahogy jobban lesz, megcsinálja maga, maximum kér tőled hozzá segítséget.

Amikor segítséget kér, akkor akár van időd, akár nincs, segíts neki, mert azt érzi majd, hogy mellette állsz és bizalommal fordulhat hozzád, ha baj van.

Nem fog vele visszaélni, efelől nem kell aggódnod.

Zárszóként: ő már mindenben partner, nem kisgyerek. Pár év és felnő, itt az ideje felelősségre nevelni büntetések nélkül, komoly beszélgetésekkel. Nagyjából 12-13 éves lehettem, miután már nem kaptam büntetést, minden vétkem ára egy komoly beszélgetés volt apámmal vagy anyámmal. Ahol elmondtam, mit érzek, ők pedig a véleményüket szintúgy. Ebből származott egy nagyon kevés veszekedés, egész kamaszkoromban kb. 4. Ahogy számolom.

Tehát már ne kisgyerekként kezeld már, hanem partnerként. Ne "engedj meg" neki dolgokat, hanem a véleményedet mondd. A nemleges válasz felesleges konfliktust szül. Jobb a "nézd, én nem szeretném, ha ezt csinálnád."

Kezdj el bízni benne, ahogy egyre könnyebben megy vele. "rendben van, de légyszíves 9 órára gyere haza."

Ha önhibájából késik, akkor a kövi ilyen alkalomnál már a nem szeretném-opció lép életbe, és mondd el, hogy az előző alkalomért. Akárhogy ki akad, ne hagyd magad, és maradj higgadt. Ha azt látja, hogy noha higgadt vagy, mégis következményei vannak a tetteinek, egyfelől ő is higgadtabb lesz, másfelől megtanul felelősséget vállalni a tetteiért. És ami a legfontosabb: MINDIG érd el, hogy mondja el, mit érez. Ha dühöt mond, akkor azt. Ezzel is azt éred el, hogy úgy fogja érezni, megbízhat benned.

Sok szerencsét.