Ha ez így folytatódik, tönkre megy a kapcsolatunk anyukámmal, mit tegyek?

A probléma gyökere a közös szoba :( Tudom,apróságnak tűnik,de tényleg,semmi máson nem veszekszünk,csak ezen,de ezen minden nap,és mostanában egyre gyakrabban,főleg most,hogy nyár van!Teljesen más stílusunk van,ő a kapkodós,ideges pörgés,én pedig vagyok a megtestesült nyugalom.Nem bírja végignézni,ahogy én szépen lassan készülődök,folyton kiabál velem.Mindig jó kedve van,aztán amikor rámnéz,hirtelen gonosz lesz az acra,mintha utálna.Aztán jön a takarítási procedúra,aminek az előzménye az,hogy borzasztó igazságtalan a helyfelosztás. Nekem van egy ágyam(ami pici,de nincs lehetőségem újra,a hely miatt),és van egy fél méteres sáv az ágyam mellett,ahol van egy kis szőnyeg,illetve egy éjjeli szekrény. Neki egy hatalmas 2 személyes francia ágya van(amin kényelmesen elférne 3 ember). Néha,mivel hogy nekem semmi helyem,az ágynak a felém eső részére szoktam pakolni 1 táskát.Szóval,takarítási procedúra= minden,ami az én ágyamon van,leszórom a lányom 50 centis szűk helyére,hogy hozzáférni ne tudjon. Tényleg mindent lesöpör,amit rajta talál,és mindig azért ordít,hogy most azonnal tűnjön el minden az ágyáról,mert le akar feküdni!

Pedig szerintem ilyen téren az álomgyerek vagyok,soha nem cseszegettem eddig,hogy miért nincs szobám,meg sem említettem. Pedig sokszor kérdezi,hogy miért nem hívom a barátnőimet? Akkor is kitalálok valamit,de nem mondom meg az igazat. Mostanában viszont annyira kezd elegem lenni,hogy elmondhatatlan.Ez fogja tönkretenni a kapcsolatunk,mert ilyenkor 2 napig utáljuk egymást.Én nem tűröm,hogy mindenemre azt mondja,hogy mocsok,és dobálja,ő pedig ezt a viselkedést nem hagyja abba!

15/L