Megőrülök! Nem bírom. Mit tegyek? (kompliált. )

Szia.

ezt borzasztó volt elolvasni amit irtál...én 8 éves voltam amikor anyuék elváltak.anyu mindenképpen menekülni akart aputól az elsö adandó férfihez minden szép és jó volt furikázott minket a balatonra meg mindenhova rá kb 1 hónapra anyu terhes lett az öcsémmel(mert nagyon szeretett volna nekem 1 kistesót) onnantól anyunak a férje(még leirni is rossz)besokkolt mivel ő már nem akart gyereket és onnantól mindent megtett h elvetéljen anya (pl:göröngyös úton száguldott a kocsijával közbe ordibált anyuval...rá 2-3 hónapra anyu bekerült a korházba mint gondolom nemjó körülmények között élö kismama.én pedig a nagymamámékhoz kerültem félévre...senkinek nem kívánom azokat a napokat amiken átéltem akkor. például mentünk be anyához a korházba,igaz h 10 percre volt de amikor búcsúzkottunk anyával-állandóan sírtam és rosszul voltam-nagyon lelkis vagyok.amikor megszületett a kistesóm(aki már 5 éves)nem volt hova mennünk és így vissza kellett költözni ide anyu férjéhez,aki állandóan ordíbált anyával,nem adott kajapénzt anyának,tönkre akarta tenni h anya és én költözzünk el onnan az az ő háza és hoz majd ide valami kiscsajt aki felneveli a fiát.az elsö 2év nagyon rossz volt.emlékszem egyszer amikor még anya terhes volt mentünk kocsival és anyu nagy szeretettel mutatta neki meg nekem is a kisöcsém röngenképét,(mivel nem telt el az összeházasodástól számított idö az öcsém apu nevét kapta volna-de persze meglehetett volna beszélni) elkezdte anyával ordibálni,leállt a kocsival kiszállt és összetépve kidobta a legközelebbi szennyvízlevezetőbe) tavaly pl azért bántalmazta anyát mert neki van kétlánya akik utálják öt és 2-3 hónapba egyszer el szokota vinni mekibe a kisöcsémet meg engem-engem csak azért h foglalkozzak a fiával) és délután volt apa jött értem.hazajött mint egy örült mert minden dühét rajtunk veri le el is ment a fiával rá kb egy félórára hazajött(akkor még itthon voltam) és elkezdett üvöltözni a kisöcsém végignézte h bántalmazza anyát én meg sírtam...anyu persze azzal vigasztalt h nincs semmi baja,de mint kiderült enyhe agyrázkódása lett..ezután el akart válni anya dehát ebbe a világba 2 gyerekkel pénz nélkül...még mindig itt élünk azóta születtett mégegy kistesóm apukáméknál akik nagyon aranyosak imádom öket,de amikor (3 hetente szokott elvinni apa) úgyvárom h menjek hozzájuk de amikor hív apa hogy indul(ez pl 2 hete volt) valahogy besokkoltam és hánytam megminden)anyu szerencsére nagyon megértö ilyenkoris.1-2-3 éve pl szinte mindig ilyen voltam amikor vitt apa el.-ez van, nagyon lelkis vagyok.

És még azt akarom hozzáfüzni h egy kivülállónak sokkal könnyebb véleményt írnia mint annak aki mindezt már átélte,és tényleg borzalmalmas így élni és azt elviselni h ki vagy szolgáltatva.

Ha a barátod lennék apádat úgy összecsuknám, hogy azt se tudná a végén, hogy fiú-e vagy lány.

Undorodom az ilyen emberektől, akik a feleségüket és a gyereküket verik, mert sz@r az életük. Komolyan mondom hányinger.

Szia!

Hát elolvasva a problémádat...teljesen megértelek, hogy kikészülsz lelkileg. Az első, amit nagyon jegyezz meg: nem te tehetsz arról, hogy megfogantál. Ne ostorozd magad, mert attól csak rosszabb lesz! Emeld fel a fejed, akármennyire fáj, soha nem hátrálj meg. Anyukád nagyon szeretlhet téged, de kérdem én, miért hagyja ezeket a dolgokat? Hihetetlen, hogy egy anya nem áll ki a saját gyerekéért. Mindenképpen be kellene vonni valakit a problémádba, egy olyan személyt aki tud segíteni. Nehogy azt hidd, hogy a gyámhatság egyből intézetbe tesz! Butaság! Ha szólsz, és tudják, hogy valóban baj van, először alapeláttásba kerülsz, ami azt jelenti, hogy hetente egyszer kimennek hozzátok, beszélgetnek veled, és a szüleiddel, és figyelnek arra, hogy ne essen bajod és anyudnak sem. A következő lépés a védelembe vétel. Ez a 2. lépés, ami már fokozott figyelmet jelent, és esetleg kollégiumi elhelyezésben részeítenek, de erre már kötelezik a szülőket, és nem szólhanak bele. A 3. lépés a kiemelés, amikor vagy rokonhoz, vagy nevelőcsaládhoz kerülsz. Az intézet a legutolsó, oda csak akkor kerülsz, ha a szakember már nem talál jobb megoldást. És jobb megoldás mindig van. Továbbá beutalnak egy aranyos pszichológushoz, aki kimondottan tinikkel foglalkozik, és segíteni fog. Beszélj erről édesanyáddal, hogy ő mit gondol erről, mert ez így nem állapot. És ha egyszer apukád úgy üt meg, hogy maradandó károsodásod marad? Erre soha nem gondol?

Remélem segíthettem, üdvözöllek, Iza

Nagyon tanulságos történet arról, hogy mit ne tegyen egy nő:a férfi akarata ellenére ne szüljön gyereket.

A kedves anyuka hány embernek tette tönkre az életét? Először is a sajátját, utána a már a házasságában elfogadott gyermekét, /a kérdező azt írta, hogy addig szépen éltek, míg a kistestvér meg nem fogant/harmadszor a férjéét, akit apává tett. Mindezt azért, mert babázni akart.

Olyan helyzetbe lökte a lányát, amiből nem tudja, vagy nem akarja kimenekíteni, holott kutyakötelessége lenne, mert az egész pokoli helyzetnek ő az oka.