Mit csináljak kamasz lányommal?

Én is egy kamasz lány (14 éves) anyukája vagyok.

Idézném a mondatodat:

" Már nagyon elegem van belőle."

Elnézést a rossz szóért,de tudtad,hogy eljön majd ez az

időszak is,amit átkell majd vészelni,nehezen,lassan,de

átkell!!

Engem is gyakran aggasztanak a hasonló dolgok,de ilyet

életembe nem tudnék mondani akármilyen ideges is vagyok.

Inkább őt féltem.

És te is voltál fiatal,te is tudod,hogy igenis égő vagy.

Elég sajnálatos dolog,de ha egyszer az ő szemébe ez

égő (bár nem így van!!) akkor az is lesz.Említetted a

társaságot valószinűleg rosszak és ezért is égő.

Max úgy engedném el,hogy valami "alkut" kötök vele,de

nem ilyet,hogy 1 hétig leviszi a szemetet ez nállunk

"alap" dolog..magától viszi lesz.Hanem valami komolyabb,

ha olyan fontos neki akkor úgyis megteszi és nem leszel

a szemébe gonosz anyuka,de olyan se akit egy kis

puhitással "meglehet vesztegetni"..

Bár elég eltérőek a nevelési módszerek így nem tudom,hogy

tudnék segíteni Neked.Nem kért bocsánatot tőled??

Elhiszem,hogy ideges vagy és,hogy rosszul esik,de hidd

el kicsit átgondolja a helyzetet és hátha jobb lesz.

Mondhatnád neki,hogy gondoljon bele mi lenne

ha az ő lánya csinálná ezt?Ő ezt eltőrné??

Nekünk ez mindig bejön és így végülis kikérem a véleményét is.:)

Sok Sikert!És tudom könnyű mondani,de ne idegeskedj ez

miatt,mint már mondtam "túlkell élni ezt az időszakot" :D

apuka nincsen ?

ha nincs akk neked kellesz keményebb lenni hozzá képest :)

nefoglalkoz vele

(egy tipp énis csak hallottam): ha nemfoglalkozol vele nemadol neki ételt, csináljon magának stb majd kicsit visszafog szokni.. :)

En ugyanilyen voltam, sajnos.Edasanyamat szinte tonkretettem, belebetegedett a viselkedesembe.(igaz, en durvabb dolgokat is csinaltam annyi idosen, de velunk is igy kezdodott).Ram sem hatott a szep szo...Nevelesi tanacsadohoz foRdoltunk, kivettek a sulibol, teljesen elszakadtam a rossz tarsasagtol.

Lehet, hogy drasztikus megoldasnak tunik, de nalunk ez vallt be. Akkoriban nagyon haragudtam edesanyamra es nem lattam be, hogy mennyire igaza van. Csak ennek a dontesenek koszonhetem, hogy normalis gimnaziumba jarhatok es egyetemen tanulhatok majd tovabb(nem pedig egy aluljaroban koldulok penzt drogokra, meg italra...).

Nyugodtan kerd szakember segitseget, nem kell szegyelni, a legjobb csaladoknal is elofordulhat egy-ket problema. Kedves, normalis, altalaban fiatal pszichologusok vannak egy-egy csaladsegitoben, akiknek konnyebben megnyilik egy tini.( nem azert mert nem szeret, hanem mert az anyja vagy, es akarmit is tesz a lelke melyen szegyenli a viselkedeset- en legalabbis igy voltam vele)

Persze, nem kell megfogadni a tanacsom, hisz en a masik oldalon alltam, anyakent ezt biztos maskepp latja az ember.

De nekem anno ez nagyon sokat segitett(:

18/L

Szerintem ülj le vele beszélgetni. Lehet, hogy ezt már megtetted 100*szor, de most ne mint anya a kislányával, hanem mint egy felnőtt a felnőttel. Mutasd meg neki, hogy igenis számít az, amit ő mond és gondol (valószínűleg nem úgy érzi, hogy ha szerinte szétbszod az életét :) pedig nyilván így van). Ne kérd számon, ne szidd, ne utasítsd, csak hallgasd meg, aztán mondd el a saját érzéseidet is vele kapcsolatban. Beszéljetek úgy mint két barátnő.

a koncertre miért nem akartad elengedni? Az biztosan nem jó megoldás, ha te is vele mész, ennél cikibb dolgot nem tehetsz egy kamasszal, nem csoda, hogy kibukott :)

szerintem minden baját most rád vetíti ki, azért mondja,hogy utál. biztosan nem így van :)

Én megértem, hogy félted a lányodat egyedül elmenni egy koncertre. Valamit valamiért. Nem az a lényeg, hogy elmész-e vele, a koncertet akkor is tudja élvezni! Beszéld meg vele, hogy aggódsz érte!

Amikor anya igy beszél vele és látom rajta, hogy mennyire szeret, mindíg megenyhülök, pedig én se vagyok könnyű eset, igaz, hogy csak 13 éves vagyok, de így is ki tudom akasztani anyát, és hidd el ha őszintén beszélsz vele az érzéseidről átérzi, majd a helyzetedet!