Mi okozhat egy 12 éves lánynál depressziót?

egyrészt a kamaszkor küszöbén áll (esetleg ezért van hogy maga sem tudja, hgoy mi baja), ilyenkor sok gyerek viselkedik furcsán, és ha olyan a természete, akkor bizony depressziós is lehet. bár szerintem ha valóban depis lenne, akkor a jegyei is romlottak volna.

másrészt az is lehet hogy belefásult az életbe. mert végülis a leírásod alapján nem igazán vannak barátai. szóval csak a napi rutint csinálhatja folyton. felkel, suli, haza, tanulás, bicikli, alvás. nem túl változatos...

Én is egyetértek az előzőekkel.

Én is hasonló voltam ilyen idősen, engem nagyon túlféltett az anyukám, ettől is nagyon rosszul éreztem magam. Maximalista voltam, ha jól tanultam, vagy versenyt nyertem annak se tudtam igazán örülni, mert olyan érzésem volt, hogy ez a minimum.

Hasonló érzései lehetnek.

Találtam egy ilyet:

[link]

De sokk cikk van a neten a gyerekkori depresszióról

Ez most hülyén fog hangzani,de nincs valami fiu a dologban?mert pl velem ugyanez volt csak én inkább rajzoltam minthogy tanultam volna,mert a sulink nagyon erős a legjobb a kerületben és szerintem majdnem ugyanannyit várnak el tőlünk mint a lányodtól.Lehet,hogy szerelmi csalódás,hiszen most kezdődik neki ez a kor,hogy már a fiuk is érdeklik.de ennek nincs annyi esélye mivel még csak 12.szerintem is ez a kamaszkor kezdete.velem is volt ilyen nem is olyan régen.

szerintem kérdezz rá,hogy mi van bent a suliba,tetszik-e neki valaki,vagy fáradt-e.az is lehet,hogy tul nagy rajta a nyomás a sok tanulás miatt.

remélem sikerül valamivel felvidítani.:)

13/L

Legalább vannak barátai! Nekem sosem voltak, életemben először most egyetemen találtam végre egy embert, akivel órákat tudok dumálni gyakorlatilag bármiről. Így belegondolva marha jó érzés. Korábban leginkább kiröhögtek, vagy csak letojtak. Teljesen hozzászoktam egy idő után...

Szerintem az iskola lesz sok. Magától ilyen maximalista vagy a te elvárásaidnak szeretne megfelelni. Ha az utóbbi, akkor engedj belőlük. Ha az előbbi, akkor nem tudok mit mondani. Én is ilyen voltam (bár nálam egy jó ideig anyám el is várta, hogy négyesnél rosszabb jegyet soha ne hozzak, de magamtól is maximalista voltam/vagyok: az a mentalitásom, hogy ha valamiben nem lehetek a legjobb - legalább egy szűk közösségen belül - akkor abba bele sincs értelme kezdeni. Aztán 10. végén már teljesen kimerülten. 11. lazább volt, de 12 év elején egyszerre készültem OKTV-re, angol emeltre (őszi érettségi), tavaszi érettségire, országos töriversenyre és tartani akartam még minimum a 4,5-ös átlagomat is. A vége az lett, hogy orvoshoz kerültem, mert gyakran szédültem, mellkasi fájdalmaim voltak, nem tudtam aludni rendesen. Mint kiderült teljes idegi kimerültség szélén álltam. Valahol ekkor jöttem rá, hogy marhára nem éri meg hajtani. Ennyire nem. Az OKTV-t bebuktam, az országos versenyen 8. lettem (ha komolyabban felkészültem volna ment volna az jobban is), nem érettségi tantárgyakból (biológia és olasz például) csak a korábbi évek eredményeire kaptam meg a négyest (bioszból 5-öst dicsérettel kb 3,9-es átlagra, olaszból 4-est 3,1-es átlagra). És mellesleg én is elég depressziós voltam. Főleg ha valami nem sikerült. Néha totál semmitérőnek, értelmetlennek láttam az egész életem. (Ez néha mostanában is előfordul, de határozottan ritkában.)

f/20