Szülők, hogy reagálnátok, ha a kamasz lányatok ágya alatt síkosítót találnátok?

Érdekes, hogy a szülők még mindig nem fogják fel, hogy attól még mert nem alszanak egymásnál attól még lefeküdhetnek egymással... Sőt, jobban tennék ha megengednék hogy egymásnál aludjanak, és akkor legalább nem titokban, itt-ott kéne szexelniük.

Rengeteg ilyen kérdést láttam már itt gyakorin, aki 18 éves lányának sem engedi hogy a barátjánál aludjon, mert ő az erkölcs mintaképe, a lány meg még gyerek, eszébe ne jusson... szerintem aki akar szexelni az megoldja.

Az enyém hála az Istennek még nem szexel 16 évesen. Nincs barátja, nem járkál sehová.

Nekem volt ennyi idősen, aki a férjem is lett. De a mai világban, a mai fiúkat, kapcsolatokat, erkölcsöket nézve nem is baj, ha valaki minél később kezdi. Semmiről nem marad le.

Volt osztálytársai közül legalább 3-ról tudok, akik jelenleg terhesek, egynek pedig már gyereke is van.

"De a mai világban, a mai fiúkat, kapcsolatokat, erkölcsöket nézve nem is baj, ha valaki minél később kezdi. Semmiről nem marad le."

De igen, rengeteg tapasztalatról lemarad, ami segítségével felvérteződhet a hülyék ellen. 25 éves korában szerinted nem akarja majd rengeteg férfi átverni a palánkon? Dehogynem. Inkább a "szemed előtt", a szeretetedtől és a tanácsaidtól körülölelve, a biztos családi bázisban sírja ki magát, ha megcsalták, ahol tud belőle és tőled tanulni, nem?

Édesanyám is ilyen műféltésben nőtt fel. Nulla párkapcsolati tapasztalattal (Nekem mi a jó? Nekem mire van igényem? Vajon ez az ember megfelel nekem?) egyetem után indirekt módon belehajszolták egy házasságba az első férfivel, akivel komolyabban megismerkedett - édesapámról beszélek.

Mindketten jó emberek, de nem tudtak normálisan együtt élni. Édesanyám abban a percben elvált, hogy húgom is betöltötte a 18-at, és eltöltöttek 22 évet egy olyan házasságban, amiben egyikük sem volt túl boldog.

Még egy dolog:

"Volt osztálytársai közül legalább 3-ról tudok, akik jelenleg terhesek, egynek pedig már gyereke is van."

Ezek szélsőségek. Az én gimis osztályomból pedig akinek van, annak házasságban/stabil párkapcsolatban, megfelelő anyagi háttérrel született gyermeke, huszonéves kora közepén/végén. Őket rendesen nevelték, mert bár éltek szexuális életet tiniként is, családot már felelősséggel alapítottak.

A terhes volt osztálytársak szülei valószínűleg olyanok, mint te. Boldog tudatlanságban éltek és eszük ágában sem volt elhinni, hogy a gyerekük már nem csak testileg ivarérett, de már érdekli is a dolog és lehet, hogy gyakorolja is, amihez nem ártana egy-két jó szó, egy kis értelem, felelősség, sőt már jóval előtte el kellett volna kezdeni a felvilágosítást, a bizalmas kapcsolat kialakítását.

A legtöbb szülő azt képzeli, hogy csak úgy ráhagyhatja a felvilágosítást meg a felelősségre nevelést a tanárokra az iskolákban, mert "van erre külön óra nem?" és közben őrültem reméli, hogy a gyerek amúgy se csinál olyat. Pedig de.

Az én anyám is ilyen volt, én írtam, hogy két ÉVE nem voltam szűz mikor ő még mindig abban a hitben élt, hogy nagyon is az vagyok. Csak a szerencsémen múlt, hogy nem koppintott fel senki, nem szedtem össze semmit és úgy általában soha nem esett bajom, mert jó társaságban voltam, és a többi lány tényleg valós tudással felvértezve érkezett otthonról, amit megosztottak velünk kevésbé szerencsésekkel is, így nem hittem olyanokban, hogy ha először csinálom nem lehetek terhes, meg akkor sem, ha fejreállok stb.

Manapság pedig a "gyerek" az interneten már mindent megtalál, meg annak az ellenkezőjét is, így még sokkal fontosabb, hogy a szülő a kezébe vegye a dolgot még időben, mielőtt még szükség lenne rá és kialakítson a gyerekkel egy olyan kapcsolatot, amiben lehet beszélni a szexről, meg minden egyébről is és a gyereknek nem azt kell érezni, hogy ez egy olyan dolog, amiről jobb, ha anyám nem tud, mert különben keresztbe tesz, bezár a szobámba, vagy akármi. Mert a gyerek ugyanúgy csinálni fogja, legfeljebb kevesebb ésszel meg legfeljebb ha bajba kerül se mert majd az anyjához fordulni, mert akkor ugye minden kiderül és jön az, hogy bezzeg megmondtam hülye gyerek, na innentől kezdve... (és hát mit mondott meg? valójában semmit, max. annyit, hogy ráérsz meg kitekerem a nyakad, ha meg tudom. Ezzel meg aztán messzire nem megy senki.)

Nekem emiatt volt is komoly csörtém anyámmal, mert rendesen letámadott, hogy mit gondolok minek beszélni még ilyen fiatalon ilyenekről a gyerekkel. Milyen hülye dolog ez, meg úgy se csinálja stb. Én meg mondtam neki, hogy ne szóljon bele, ő úgy csinálta, ahogy akarta, én is úgy csinálom, ahogy akarom, és úgy gondolom, hogy megelőzni kell a dolgokat és kialakítani a gyereknél egy bizonyos szemléletet, felelősségérzést, felvértezni minél több tudással jól előre, mert inkább ez, mint később kapkodjak, meg úristen, hogy nem is gondoltam, hogy már itt tart. Főleg, mert akkor már el is fog utasítani, mert úgy lesz vele, hogy kösz eddig is boldogultam nélküled, hagyjál már a nagy anyukás hegyibeszédeddel, eddig bezzeg leszartad, most meg bele akarsz szólni?

Eddig azt hiszem helyesen.