Ti hányszor engeditek el otthonról a 18 éves fiatokat?

Ennyi idősen nem kellett engedélyt kérnem, hogy elmenjek otthonról...

Volt olyan is 18 vagy 19 évesen, hogy haverommal elmentünk Bécsbe vonattal és onnan telefonáltam anyámnak, hogy majd holnap megyek haza.

Nálam ez a rendszer 15 évesen volt. 18 évesen már nem korlátoztak, magam is tudtam meddig mehetek el ezekkel a dolgokkal. Ha már kicsit soknak érezték, akkor szóltak, de veszekedés soha nem volt belőle.

27 éves fejjel ha hazajövök hozzájuk és elmegyek a régi barátnőkkel iszogatni, akkor mindig beszámolok nekik, hogy kikkel, hova, kb. meddig és még a szüleim néznek "hülyének", hogy miért számolok be.. Azt hiszem valamit nagyon jól csináltak.

Igen, a te házadban él. Ezzel a hozzáállással viszont elintézed, hogy ha lelépett, többé vissza se nézzen.

A gyereked. Nem a tulajdonod, hanem egy értelmes, önálló gondolatokkal rendelkező EMBER.

Igen a te házadban él, csak éppen nem azért mert ő szeretne hanem mert TE úgy döntöttél hogy szülsz egy gyereket. Miért tartozna neked bármivel azért mert még az alap szülői feladatokat se látod el amiket gyerekszüléskor magadra vállalsz? Mit mondjon, "köszönöm anyu hogy 2 évesen nem tettél ki télen éhen halni ezért önként és dalolva feláldozom minden szociális lehetőségem és az egész életem hogy neked csicskáskodjak" vagy mi?

Nálunk bármeddig lehetek kint hétvégén ha tudják hol vagyok, kivel és mikor jövök haza.

A te döntésed volt, hogy a házadban éljen, nem ő kérte.

Nem a háziállatod, hanem a felnőtt gyereked. Ha azt mondod, nem adsz pénzt bulizásra, keresse meg magának, arra azt mondom, hogy jogos, de mi az, hogy NEM ENGEDED??

Nem mindegy, hogy mit csinál. Ivós buliból nálam ez a plafon, amit elviselnék. Szerencsére ezt már alighanem megúsztam, lévén a legkisebb fiunk 18.

Viszont rengeteg más fiataloknak való program létezik, ilyesmiből akad olykor egy hétvégére kettő is nekik, de havi kettőnél mindig több. Nem a száma dönt, hanem a tartalma. Illetve a fix családi programokat előre egyeztetjük, hogy oda lehetőleg ne szervezzenek mást, vagy közösen keresünk mindenkinek megfelelő időpontot azokra.

Nálunk nincs ilyen, hogy ekkor meg akkor engednek el... Ha nekem programom van, és nincs tanulnivalóm, vagy más dolgom, akkor megkérdezem, hogy elmehetek-e, és ha igen, akkor elmegyek. És mi van, ha egy hónapban háromszor menne el? Akkor bocsi, nem? Nekem egyszer van programom, másszor nincs... Nem időhöz kötném, hanem inkább a többi dolgához... nyilván első a tanulás, ha az megvan, akkor jöhet a többi...

17/L