Szülők, a ti gyermeketek hány évesen költöztek el otthonról és barátokkal költözött össze vagy a párjukkal? Hogy viseltétek?

26 évesen költöztem össze párommal. És mivel nekem bátyám volt, így én voltam az akihez mint kisebb gyermekhez ragaszkodott. Nehézségekkel járt, mivel nagyon nehezen eresztett el, és ez miatt totálisan úgy éreztem hogy rám van telepedve. Addig jutottunk hogy már a telefont sem vettem fel, mert volt hogy 4 szer hívott naponta.. Szóval mint gyermek azt tudom mondani hogy ez az élet rendje és hagyd hogy egyedül boldoguljon és elkövesse a saját hibáit :)

Kicsit nehéz, de később meglesz a gyümölcse.

Én 20 évesen költöztem össze a 25 éves barátnőmmel, mert kidobták otthonról.

Az én szüleim nagyon szkeptikusak voltak, aztán belementek, hogy elköltözzünk és támogattak (nappalin jártam egyetemre), majd két hónap után szóltak, hogy nem tudnak már támogatni, úgyhogy elmentem dolgozni, utóbb otthagytam az egyetemet, azóta elvégeztem egy főiskolát levelezőn.

Egy nagyon kedves barátom most, 27 évesen költözött el az egy évvel fiatalabb ifjú feleséggel, náluk egész más ez. Egészen mostanáig otthon lakott és mióta elköltözött, az anyukája, akivel amúgy otthon tök jól kijött és megbeszélt dolgokat, behisztizett - nyilván mert nehezen viseli, hogy eljött otthonról. Nem lehet vele normálisan beszélgetni.