Anyukák! Hogy viseltétek (hogy tettétek túl magatokat rajta), hogy gyermeketek bölcsibe ment? Hogy ment az elválás?

Én nem vettem ennyire zokon. A fiam nagyon várta, láttam rajta, hogy szeretne menni, én nyugodt voltam. Ha látja rajtam, hogy aggódom, akkor ő is szorongani fog. Nem is volt gond, szerencsére könnyen beszokott.

A kicsi 2 hónap múlva megy, bár ő akkor még 2 éves sem lesz. Ugyanúgy állok hozzá, mint korábban, nem aggodalmaskodom, s nem lesz gond!

Első vagyok!

Nem igazán értek egyet a második hozzászólóval! Nem a bölcsődében lesznek a gyerekek durvák! Ezt a közösség alakítja ki bennük. Ha nem a bölcsiben akkor az oviban alakul ki benne. Még a legvisszahúzódóbb gyerek is veszekszik a játékért, marakodik a rollerért. És ez így van rendjén. Egyébként a gondozónők igen jól kezelik ezeket helyzeteket, én ettől egyáltalán nem félteném.

Engem mindig is az aggasztott jobban, hogy a beteg gyerekeket beviszik a szülők a bölcsibe, s ezzel megfertőződik az ott lévő egészséges gyerek. De erről szintén lehetne vitatkozni...

Ha az anyuka nem tudja természetesen kezelni a bölcsibe menetelt, akkor a gyerekkel is gond lesz...

Én nem problémáztam rajta, tudtam, hogy kell a társaság, hogy jó lesz, és a lányom imádta, nem volt hetekig tartó beszoktatás, könnyes, hisztis búcsúk. Szerintem nem szabad túlspirázni. Természetes, hogy féltjük őket, de meg kell tanulni elengedni is. Ha 2 évesen kell mennie, akkor 2 évesen.