Mit tegyeke hogy jobb legyen az életeme?
Kérlek segítsetek! Mit tudok tenni hogy ne érezzem magam így?
Úgy érzem hogy az életem romokban hever pedig még csak 14 éves vagyok. Úgy érzem hogy mindenki meg unt engem még a szüleim is és mintegy régi és vacak játékbabát engem is elhanyagolnak. Vagy csak én érzem így. Néha már azon agyalok hogy hogyan vessek véget ennek a hülye életemnek.
Elég sokan ellenem fordúltak a suliba is pedig nem arról vagyok híres hogy mindenkinek keresztbe teszek.
A lelki világom már egy roncs és ennek meg is lett az eredménye. Vágdostam magam, amire egy idő után rá jött a legjobb barátnőm és jobb belátásra bírt. Azóta nem teszek ilyeneket de attól még mindig úgy érzem hogy az életem egy rakás sz@rt sem ér. Akárhányszor megkérdezem a szüleim hogy szeretnek e mindig azt a választ kapom hogy igen de nem azt érzem :( Sokan azt mondják hogy csak ezt az egészet beképzelem de én ár nem bírom tovább és be fogok csavarodni!
Aki tud valami tanácsot az kérem segítsen. Tudom hogy most mindenki azt gondolja hogy egy hülye vagyok meg dilis, de kérem akik ilyet akarnak írni ne tegyék mert azzal nem segítenek semmit !
Előre is köszönöm egy 14/L
válasza:
válasza: válasza:azt,hogy valaki megkárosítja magát csupán, depiből, soha nem fogom megérteni, de szeretnék Neked segíteni!!!
Beszéltél már úgy a szüleiddel,hogy elmondtad nekik,hogy szeretnéd,ha többet foglalkozzanak Veled,esetleg sétáljatok,vagy leüljetek heti csak 1 alkalommal pl:kártyázni,beszélgetni... ? Sokat segít a nyílt beszéd!!!!
Amúgy egyáltalán nem vagy egyedül! Én speckó egy 2 gyerekes anya vagyok, aki kimozdulni se tud,csak a házimeló,a gyerekek,a muszáj-bolt.Na,én lassan már ebbe csavarodok bele. A szüleim kilóméterekre,levél vagy telefon 2 havonta-noha én írok nekik, a gyerekek kicsik,az apukájuk szinte csak aludni jár haza,éjjelente,ha a 8 hósom ordít,úgy érzem teljesen magam vagyok, nap közben is mintha egyedülálló anya lennék. Időm elmenni más csajokhoz nincs,ide se jár senki. Bár a körítés nem ugyan az,de tudom mit érzel!
Nálam a nyílt beszéd a lányok apjával felesleg,mert a megélhetés miatt nincs itthon.
Visszatértve Rád, a sulis bunkókkal próbálj ne törődni, a szüleiddel beszéld meg,mond el, konkrétan mit szeretnél. Ha normálisak,akkor megpróbálnak ellene tenni! Ráadásul Neked van egy szupi barátnőd!!!Néha az többet ér,néha csak arra számíthat az ember pl a suliban.
Szia!
Köszi a választ. Amúgy én nem is azt szeretném hogy babusgassanak csak azért néhanapján jól esnep pár kedves szó amit valjuk be nem nagyon tesznek meg. Pedig aztán még arra sem foghatom hogy lenne kistestvérem. Mert nincs. És igaz hogy néha már télleg elegem van belőlük de én nagyon szeretem őket és ezt minden féle képpen meg próbálom ki mutani, de ha ők aztán észre sem veszeik :(
Szia 2. válaszoló!
Vannak szabaidős programjaim. Rajzolni járok, a dráma csoport tagja vagyok, és hittanra is járok. És ilyenkor jól is érzem magam de amikor haza érek ismét ismerős barátként köszötn vissza rossz hangulat. Én örülök neki hogy nem telepszenek rá de már arra sem emlékszem hogy mikor csináltunk hárman közösen valamit.
válasza:Mindenki átmegy ilyen depis időszakon ennyi idősen, de azért gondolkodj már. Ha problémád van, ne avval hívd fel magadra a figyelmet, hogy vagdosod magad és depizel, hogy de sz@r nekem (mert ez igenis figyelemfelkeltés), hanem nyisd ki a szádat, ülj le a szüleiddel beszélni, hogy szükséged van arra, hogy néha kcisit éreztessék jobban, hogy szeretnek, mert úgy érez, túltengnek benned az érzések és ez neked nagyon nehéz most megélni, szükséged van rájuk.
Majd ha idősebb leszel, rájössz te is, hogy mekkora hülyeséget csinálsz most, a problémákat meg kell oldani, nem magadba fordulva sírdogálni és depresszióba zuhanni, mert akkor ne várd, hogy bárki is tud VALÓBAN segíteni rajtad. Kösd le magad, járj el a barátnőddel moziba, olvass sokat, nézz filmeket, tanulj többet. A lényeg, hogy kösd le jobban a gondolataid ne ne túráztasd magad túl olyanon, amin tényleg fölösleges. Átmentem én is hasonlón ilyen korban, szóval tudom mit beszélek, hidd el.
19/L
Szia 3. válaszoló.
Szoktunk álltalábba beszélgetni de az a ritkapillanatok eggyike mivel apum csak hétvégén van itthon és csak akkor tudunk hármasban beszélgetni. Aput ezért nem is nyaggatom azzal hogy foglalkozzon velem többet mert meg értem hogy amikor hétvégén haza jön akkor szeretne pihanni. De azért mindig szakít időt ránk szóval ő rá nem is panaszkodhatok, de az anyukám nem dolgozik, szóval neki nem hozzhattom fel mentségül a munkát. Néha télleg úgy érzem hogy csak a barátnőmre számíthatok aki próbál mindenben segíteni.
De ezentúl megpróbálok a szüleimmel kapcsolatot létesíteni , mert a barátnőm nem tud mindenben segíteni.
Köszönm szépen amúgy a segítséget mindenkinek sokat segített és felvilágosította nagxából a szemem!
válasza:Ez egy tipikus megölömmagamatmertutálnak korszak.
Elfog múlni.
válasza: válasza:Szia! Nekem is volt ilyen az életem... Elmesélem neked a saját torténetem.
Én is vagdostam magam állandóan, szinte minden nap, mert mikor nem, már hiányzott. Depressziós voltam és meg voltam róla gyozodve, hogy az élet sz@r és így is fogtam fel mindent. Nem voltak barátaim sem, csakis magamra számíthattam, otthon minden nap cirkusz volt és én voltam a békíto. Pedig még csak gyerek voltam!
Aztán elváltak a szuleim, az anyámmal elkoltoztem. Most is gondolhatnám azt, hogy nem foglalkoznak velem a szuleim és jogosan gondolhatnám!
Már félig egyedul lakom, az apámat nem érdeklem, az anyám messze dolgozik.
Én viszont rájottem, hogy az élet igenis szép, mert meg tudom látni a rosszban is a jót! Tudod, a boldog idok után szomorúak jonnek, a szomorúak után pedig boldogak. Ez az élet rendje, ha nem így lenne, akkor nem tudnánk semminek orulni, mert természetes lenne, hogy minden tokéletes. Régebben én is agyaltam az ongyilkosságon, ne gondold, hogy nem fordult meg a fejemben, de most minek oljem meg magam? Kár lenne, az élet gyonyoru, semmi pénzért nem dobnám el magamtól, akármi is torténne.
Megtaláltam azt, hogy mitol vagyok boldog, találtam barátokat is. Egyszerubben mondva, megtanultam irányítani az életem! Megtanultam, hogy mindig azt kell tenni amit éppen érzek, és nem számít, hogy akkor nem látszik olyan okos dolognak, de késobb rájossz, hogy ez volt a helyes út.
Nem éri meg szomorkodni, az élet túl rovid ehhez! Nem mondom, nekem is vannak szomorú napjaim még mindig, akkor nem megyek sehova és kikapcsolom a telefont, mert nem érdekel senki, aztán túlteszem magam rajta és minden megy úgy, ahogy azelott.
Ne panaszkodj annyit és foleg ne így gondolkozz, mert ez is neked a bajod! Próbálj kapcsolatba lépni kulfoldi emberekkel, sokat taníthatnak neked!
Az iskolában engem sem szeretnek, sot, sok ember van aki utál, de nem érdekel, mert tudom, hogy vannak olyanok is akik szeretnek és inkább rájuk figyelek.
Fel a fejjel, még fiatal vagy és azért szulettél meg, hogy élj!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!