Anyukám szerint ez a későbbiekben problémához vezet, én viszont nagyon boldog vagyok így, mit csináljak?
Kollégiumba egyedül vagyok egy szobába,amit én nagyon nagyon szeretek. Anyukám szerint ez nagyon rossz,hisz nem kell senkihez alkalmazkodnom. Szerinte felnőttként ebből nagy problémáim lesznek,és antiszociális leszek,nem fogok tudni dolgozni.
A történetben ez a legviccesebb,hogy soha nem voltak olyan barátaim,akikkel bandázni tudtam volna,szóval a barátaim a suliban voltak,ahol én élek,ott nincs velem egykorú lány,olyan igazi best friend. Testvérem sincs,szóval teljesen egyedül voltam,sok éven át. Mégis olyan lettem,aki egy közösség egyik fő építőeleme. Mindenki ismer,sok mindent rám bíztak mind a régi,mind az új osztályomban. A kollégiumban is ugyanígy vagyok,ott is az egyik fő ember vagyok,aki segít a szervezésbe,stb.
Bekerültem kollégiumba,egy csomó ember vesz körül,ennek hatására még talpra esettebb lettem,pedig mint mondtam,eddig sem volt vele bajom. A szobatársam idő közbe elment,mindenkinek ki alakult a saját kis csapata,én mindenhol már csak felesleg lennék,ezért beletörődtem,hogy a kollégium sem lesz 100%-ban happy. Boldog vagyok egyedül,mert legalább nem kell a veszekedésekben oldalt választanom,és hasonlók...
Amúgy nagyon sok emberrel jóban vagyok,4-5 ember van,akikkel rendszeresen töltöm az időmet. Annyi,hogy nem a szobatársaim.
Anyukám szerint az lenne a legjobb,ha beraknának egy másik szobába,ahol még van hely,viszont az nem szimpla alkalmazkodás lenne,hanem kész szenvedés. Én lennék ott a menekült,nekem lenne a legkisebb helyem,nem lenne annyi jogom,mint a többieknek,egyértelműen rosszul érezném magam.A dolgot még az is megnehezítené,hogy az a 4-5 kedvenckém mind más kialakult társaságból van,és nagyon sok rosszindulatúskodás van az emeletünkön a társaságok között,így ha beköltöznék Y-ékhoz,akkor nem beszélhetnék X-ékkel,ha nem akarnék Y-onéktól kiutasítást a szobából. Amíg volt szobatársam,addig is mindketten függetlenek voltunk,én független is maradtam,és annyira megszerettem ezeket az embereket,hogy senkiről nem akarok lemondani.
Az már csak a ráadás,hogy a 95% A iskolából van,én viszont B iskolából vagyok(+ egy másik lány,szóval 2en összesen),és mivel a mi iskolánk a jobb,alapból már sokan azért sem fogadnának szívesen a szobában,mert én B-ből jöttem.
Anyukámnak van igaza?? Hogy értessem meg vele,hogy így jól érzem magam,és a költözés nem csak sok szenvedést okozna,de teljesen tönkre vágna néhány kapcsolatomat?? Szerintem az a kompromisszum kötés,amit anyukám hiányol az életemből,az olyan dolog,hogy milyen hangosan lehet zenét hallgatni,milyen hangosan lehet éjszaka mászkálni,meddig éghet a villany,mikor szóljon reggel a telefonon az ébresztő,de nem az,hogy engem beraknak egy összeszokott társasághoz,és én a 7 napból 5 napig szenvedek mellettük,mert ők engem alapból kiutáltak.
válasza:Megkérdezhetem hány éves vagy? Ez nagyon óvodàs dolog hogyha jóban vagy egy emberrel akkor nem lehet egy másikkal. Nekem ilyen 11 évesen volt :S
Anyukádnak ebben sztem nincs igaza. Attól még, hogy rákényszeríted nagad hpgy összeköltözz emberekkel és alkalmazkodsz hozzájuk attól ezt még nem fogod megszeretni egyáltalán, se most, se később. Magamból indulok ki, én is magányos farkas voltam/vagyok, mindig úgy alakítottam az életemet hogy ne kelljen emberekkel együtt laknom azután hogy otthonról elkerültem, csapatmunka fogalmát meg nem ismerem. Volt olyan hogy lakótárssal kellett laknom, persze kibírtam meg alkalmazkodtunk egymáshoz nagy nehezen de alig vártam hogy elköltözzek és nem szerettem meg, "szoktam hozzá" ehhez. Sztem teljesen felesleges hogy csak ezért együtt lakj emberekkel, mikot tök jól megvagy egyedül is.
válasza:
válasza: válasza:Sehogy ne értesd meg vele. Nem érti, ugyanakkor van egy elképzelése és ezért nem hajlandó meghallgatni Téged. Még a végén fel kellene adnia az ő sziklaszilárd tévhitét, az meg milyen cink.. Épp ezért ne akard elmagyarázni Neki, mert csak vitatkozni fogtok.
Mondd neki, hogy Neked így jó. Meg hogy anyukám, nem azért jöttem haza, hogy ezen vitatkozzunk, hanem hogy jól érezzem magam itthon. Ha rossz hangulatot teremtesz akkor ne haragudj, de nem szeretnék beszélgetni Veled. Menj ki, hagyd ott. Lehet, először lehet, megsértődik, de később ha minden akalommal mikor erről beszél elhallgatsz, témát váltasz, vagy közlöd vele, hogy nem szeretnél erről beszélni és inkább valami jobb dolgot találsz magadnak majd leszokik róla, hogy erről beszéljen (gondolom, szeretne veled lenni amikor otthon vagy).
Szerintem attól félt valójában, hogy ha bekerülsz egy munkahelyre akkor ott majd nehezen jössz ki a többiekkel (ez egyébként előfordulhat, csakhogy az előzetes koleszes próbálkozás ezen nem segít, sőt esetleg ronthat) vagy hogy ha később párkapcsolatod lesz nehezen fogsz alkalmazkodni a párodhoz. Én pl. olyan helyen dolgozom ahol bizonyos napokon szinte csak a kollegáimat látom, meg telefonon beszélek idegenekkel és vannak napok amikor jönnek 10-15 percenként az új arcok. A kollegáimmal töltött napokon egész jól elvagyok, a rendelős napokon meg hullafáradtan érek haza és ez nem javul, inkább romlik. Vannak dolgok amikhez nem tudunk hozzászokni, inkább még rosszabbá teszi az állapotunkat. Ha ezt anyukád nem érti meg egy-két normálisan elmondott mondatból akkor nem érdemes vele vitázni.
A régi szobatársam sem volt egy egyszerű eset,sőt... Hozzá nem kellett semmiben alkalmazkodnom,mert olyan,mintha ott sem lett volna,viszont teljesen kikészített a viselkedésével.
Azt sem érti meg,hogy az egész kolesz alkalmazkodás,nem csak a szobán belül. Nem hallgathatsz hangosan zenét,nem mehetsz mindig fürdeni,nem mehetsz mindig a hűtőhöz,nem használhatsz dolgokat,nem csinálhatsz dolgokat. El kell viselned a hangoskodást,el kell viselned,hogy várni kell a WC-n,el kell viselned,hogy nehézkes fürdeni,alkalmazkodnod kell a rossz kajához,meg kell szoknod azt,hogy úgy beszélnek veled néhányan,mint a legutolsó rabszolgával,vissza kell fognod magad,mert mégis csak megkeseríti az életed,ha valakivel haragban vagy... nincs helyed a szekrényben,sok dolgot nélkülöznöd kell... és az a baj,hogy anyukám ezt figyelembe sem veszi,mert szerinte nála ezek alap dolgok,amiknek semmi jelentősége,csak azt mindig elfelejti,hogy neki ilyenekhez nem kell hozzászoknia.
Hiába mondja ő,hogy apró dolgok,meg ez nem is alkalmazkodás,soha nem volt ilyen helyzetben!
Itthon senki nem csapkodja az ajtót,nem gusztustalan a WC,lehet állítani a víz hőfokán,lehet csöndbe pihenni,nem romlik el a fűtés minden második héten.
Egyszer igazán kíváncsi lennék,hogy mit csinálna,ha büdös WC-be kéne bemennie,olyan lenne a víz,amilyenre beállítja a rendszer(ugyanaz januárba és májusba),reggel úgy ébredne,hogy majd megfagy,mert nincs fűtés,és mindezt nem 1-2 alkalommal,hanem heti rendszerességgel.
És most azokat a dolgokat soroltam fel,amik nekem már fel sem tűnnek,sőt,a legjavát el lehetett viselni már 1 hónap után is.
válasza:Tehát anyukád szerint mindenki antiszociális lesz, aki nem kollégiumban lakik vagy nem osztozik legalább a testvérével a szobán?
Ez nagyon furcsa gondolkodás. Én nem vagyok kollégista, és testvérem sincs, mégsem gondolom úgy, hogy bármi baj van velem.
Egyébként anyukádnak szerintem ehhez semmi köze. Ha te maradni akarsz a szobádban, akkor maradj. Nem kell vele semmit megértetni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!