Mennétek vagy maradnátok?

Persze hogy hiányoznál neki, neked is hiányozni fog, ha kimész.

Amikor majd felnőtt leszel és ténylegesen kirepülsz a fészekből, akkor is hiányozni fognak. Ilyen alapon nem szabad dönteni, mert akkor élhetnél 50 éves korodig anyudéknál.

Itt azt kell nézni, hogy alapvetően azért van-e benned bármi vágy erre, és ha igen, akkor megérné-e kimenni, vagy van-e valami komoly kockázata a dolognak.

Te írtad, hogy van benned kalandvágy és kipróbálnád magad, ez tök jó! Megérné, mert olyan tapasztalatokat, kapcsolatokat és ismereteket szerzel, amiket itthon nem tudnál. Kockázata nincs, hiszen neked ajánlották fel a lehetőséget, el lenne intézve minden, és ha mégis borul a dolog, akkor vár a magyar iskolarendszer és a szüleid.

Ha a helyedben lennék, én belevágnék. Ilyen lehetőség egyszer adódik az életben.

ha eléggé szociális vagy, ott is könnyen szerzel barátokat, szerelmet, lelki társat, akik sok erőt tudnak adni.

kb amilyen életet ki tudtál alakítani magadnak az itthoni gimiben, kb az vár kint is

akárhol van az ember, mindig önmaga marad a saját sorsával

Érdeklődhetsz a sulinál, vannak-e más magyar diákok náluk.

Én 14 évesen kerültem el 35 km-re koleszba, hétévégén hazajártam. De ez 1991-ben volt (azanyádlehetnék :). akkor még se mobilom, se skype-om nem volt, ki kellett bírni a heteket. Idegen emberek között. De semmi pénzért nem adnám azt a magabiztosságot, önállóságra nevelést, amit akkor megtanultam. (Pedig másról nincs szó, mint hogy magam döntötem el, milyen sportot válasszak, hogyan osszam be a tanulóidőm, magam adtam fel a koleszdíj csekket, ismerkedtem.)Erre egész további életemben számíthattam.

Amikor felnősz (ha kimész, ez nagyon hamar bekövetkezik), meg fog látszani rajtad, a férfin, az erőd, az öntudatod. Fogd fel ezt az egészet egy kalandnak. Előbb-utóbb úgyis bekövetkezik a szülői házból leválásod, ugye? Valld be, mikor lenne rád büszkébb anyukád? Ha a szoknyája mellett maradsz, vagy ha megpróbálod a külföldi tanulást? (Neki mindig hiányozni fogsz.) És mit mondanának mások, a haverjaid, ha meghallják, h itt volt a lehetőséged, de te itthon maradtál? És mit gondolnának a csajok, ha meghallják, hogy te kint tanultál, és látszik rajtad a magabiztosság?

Végül is nem a karod vagy lábad levágásáról kell döntened, ugye? Nyugodtan vállald el, mert ha nem jön be, és úgy döntesz, hogy ez neked nem tetszik, nyugodtan hazajöhetsz és itthon is szerezhetsz babérokat.

Mennék.

Itt semmi jövő nincs.

Ha maradsz, bánni fogod később

Németben, egyetemen dolgozó húgom szerint Ny-Eu-ban nem divat rögtön a középsuli után ráfeszülni az egyetemre. Megteszik, h egy-két évet kereséssel töltsenek, tapasztaljanak.Pl elmegy külföldre dolgozni, nyelvet tanul, beáll egy építőipari céghez gyakornoknak, mert építész akar lenni, és egy hó után megutálja az egész témát, mert látja a hátterét.

Ennek az a legnagyobb előnye, h nem költöd el a szüleid pénzét feleslegesen tandíjra, hanem majd csak akkor, amikor már Pontosan tudod, mit szeretnél csinálni, mi vonz, merre indulj. Erre írtam, h nem a lábadat kell elveszíteni, nem ilyen véresen gyorsan kell döntened a jövődről. Ha most adódott a lehetőség, lehet, többet soha az életben nem adódik. Ez az itthoni suli megvár, 1-2 év múlva is itt lesz, senki nem fog lenézni, ha az adott életkorodban még nincs diplomád.